A természettudósok már évszázadok óta fürkészik a lét keletkezésének és fejlődésének törvényeit. Buvárkodásai között bukkantak rá az átöröklés tanaira. A kutatók között a legkimagaslóbb tudós Darwin angol természetbuvár volt. Az ő úttörő munkája nagy lépésekkel vitte előbbre a tudományos megállapításokat. Lángeszéből sok olyan ragyogó gondolat pattant elő, a mely körül évszázados viták támadtak.

Abban azonban valamennyi tudós megegyezett, hogy az élet parányi sejtből támad; ezek szövetekké alakulnak át s végül életműködésre alkalmas szervezetté válnak. A külömböző sejtek tulajdonságait az ősök átörökítik az utódokra. Ezek életben maradásuk érdekében állandó küzdelmet fejtenek ki, miközben az erős eltiporja a gyöngét. Ez a természetes megrostálás biztosítja a fajok tökéletessé alakulását. Ezzel az elmélettel szemben sokan azt hirdették, hogy fokozatos fejlődés nincs meg az életben olyan mértékben, mint a hogy azt ennek a tannak szószólói képzelték.

A tökéletesítés nem önkényes munkája a nagy természetnek, ezt mesterségesen is lehet irányitani.
Ebből a gondolatból bontakozik ki egy másik gondolat: a szerzett tulajdonságok átöröklésének eszméje. Ez az elmélet azt vitatja, hogy az ősök eredeti tulajdonságai idők hosszú során át elenyésznek, helyükre uj tulajdonságok lépnek. Ezek a szerzett jellemvonások azután átháramlanak az utódokra az utódokra s az utódok az ősöktől már elütő jelleget mutatnak. A régi egyéni tulajdonságuk tehát elsorvadhatnak s az alkalmazkodás, a szükségszerüség, valamint a célszerűség új tulajdonságokat hívhat életre.

Ennek a nagy horderejű tételnek igazolására vállalkozik dr. Paul Kammerer, osztrák zoologus, a kinek munkáját már angol nyelvre is lefordították. Művében, a mely a szerzett tulajdonságok átörökléséről értekezik, kimutatja, hogy a fajnemesítésének lehetősége biztositja a világrend élőlényeinek fokozatos haladását. Ezt a sarktételt néhány példával támogatja. Többek közölt utal a japán kakas sajátságos tollazatára. A tenyésztők ugyanis a díszes tollú kakasokat használták föl a párosítás céljaira. Gondozás s évtizedeken át tartó nevelés fokozta a farktollak kifejlődését.

Jellemző a fehér és szürke egerek esete. A tőlük származó utódok ugyanis örökölték elődeik tulajdonságát; még pedig olykép, hogy a leszármazók mind tarka színüek lettek. Az állatvilág megfigyelésével még sok érdekes eset került felszínre. A fejlődés tana még nem nyert teljes megállapodást. A 20. századtól még sok korszakalkotó leleplezést várunk.