Lapálymarhának, sokszor hollandi marhának nevezik tudvalevőleg azt a fajtát, mely Hollandiából és Északnémetországból származik, legtöbbször fekete tarka szinű és bő tejeléséről híres.

A magyar tenyésztők már a mult században is próbálkoztak hollandi importtal. Az első kisérletek fiaskója dacára az importálási kedv nem gyengült. Ma is több gazdaság kisérletezik friz, keletfriz, alrajnai, wilstermarschi stb. lapályvér tenyésztésével.

Ma már a tenyészetek több eredményt mutatnak fel, mint amit a mult század kisérletezői értek el, mert oly bőségesen takarmányozzák állataikat, mint amilyenhez ezek szokva vannak. Mindazáltal a meghonosítás problémája – úgy látszik – még nincs megoldva.

Általában azt tapasztaljuk, hogy a hazai környezetben felnevelt nemzedékek tejtermelőképessége csökken, a testtömeg kisebb, a testformák romlanak (hegedűnyak, szűk mell, csapott far, csekély izmoltság), a borjak hullékonyak, a tehenek korán elvénülnek és gümőkor miatt korán mészárszékre kerülnek.

Valószínűleg a hosszú legeltetési idény és a tengeri klima sokoldalúan kedvező hatása hiányzik. De reméljük, hogy mostohább természeti viszonyaink közt is sikerülni fog megfelelő módokat és eljárásokat találni azoknak, akik ezen értékes fajtáknak meghonosítására vállalkoznak.

Néhány kiválóbb tenyésztőnk lapályfajta bikákat azért importál, hogy ismétlődő cseppvérkeresztezés útján hazai pirostarkáink tejtermelőképességét növelje. Az eddigi eredmények biztatók.