Csillagfürtmérgezés

Homokos vidékeken, ahol a zöldtrágyázás elterjedt, a csillagfürtöt gyakran mint takarmányt is felhasználják. A fehér, kék és sárga virágú csillagfürt közül a sárga virágú mutatkozott legveszedelmesebbnek úgy a magja, mint a zöldje feletetése által.

A betegség juhokon és szarvasmarhákon jelentkezik, lovakon ritkán, mert ezek nem szeretik a keserű izű takarmányt.

Csak némely esztendőben mérgező a csillagfürt, de akkor sem zölden, hanem szénának szárítva bizonyos idő multán, úgyszintén a magja is csak állás után mérgező. Ha a csillagfürt levágva sokat ázott a szabadban, dér lepte meg, vagy egész télen át is kint maradt, akkor sohasem okoz mérgezést. 

A betegség azzal kezdődik, hogy az állatok nem eszik meg a csillagfürtöt, majd más takarmány iránt is megcsökken az étvágyuk. Bágyadtak, gyöngék, szaporán lélekzenek. Az állat sokat fekszik, fogait csikorgatja és véres hasmenése van. Ha ezeket látjuk, akkor a csillagfürt etetését azonnal be kell szüntetni, az állatnak pedig keserűsót adunk.

A csillagfürtmagot csak 24 órai váltott vízben való pácolás után tanácsos etetni. Célszerű a csillagfürtöt kis boglyákba rakni, igy a felső rétegből az eső kimossa a mérget és mindig a felső réteget etetjük fel. Még jobb a csillagfürtöt más szálas takarmánnyal keverten feletetni.