Ezerkétszáz csarnoki és piaci árus gyült össze vasárnap délután a régi képviselőházban, hogy helyzetük javitásáról tanácskozzanak és az árusitást szabályozó rendeletek megváltoztatását követeljék.
A vásárcsarnoki és piaci árusitásra vonatkozóan ugyanis még mindig egy 1896-ban kiadott szabályrendelet van érvényben, amely – igy mondják az árusok – a piaci kereskedelem és a fogyasztóközönség érdekeivel egyaránt ellenkezik. Éveken át folytattak küzdelmet az árusok, hogy ennek az elavult rendeletnek megváltoztatását elérjék, ez év juliusában kiadott végre a főváros tanácsa egy uj határozatot, ez azonban még a régi rendelettel szemben is visszaesést jelent.
Struczky Sándor elnöki megnyitója után Laczkó Sándor titkár foglalkozott a vasárnapi nagygyülésen a régi rendelet és az uj tanácshatározat visszás intézkedésével, amelyek lehetővé teszik, hogy a vidéki ál-kereskedők és ál-termelők háttérbe szoritsák a legális piaci kereskedelmet.
Ezek a „batyusok” nem fizetnek helybért, nem fizetnek forgalmi adót, mig a legális árusokat, akik évek hossza sora óta a legmegbizhatóbban szolgálják Budapest gyomrát – tizennégyféle adó sujtja.
Hangsulyozza az előadó: mennyire fontos volna, hogy a vidékről hozott tejet és tejfölt ne utólag vizsgálják meg, hanem mielőtt a fogyasztó azt megveszi. A rossz tejfölt és tejet itatják ezek a vidéki tejhamisitók a csecsemőkkel, akik bélhurutot és más sulyos betegségeket kapnak.
Belopotoczky Kálmán, a Füszerkereskedők Országos Egyesületének szolidaritásáról biztositotta a nagygyülést, majd dr. Rosenák Miksa törvényhatósági bizottsági tag a közélelmezési bizottság támogatását helyezte kilátásba. Holländer Jenő a Kézmüves- és Kisiparosok Országos Szövetségének együttérzését tolmácsolta, majd belekezdett egy mondatba, amelyben Vass József népjóléti miniszter nevét emlitette. Mielőtt azonban mondatát befejezhette volna, a rendőrtanácsos utasitására az elnök figyelmeztette, hogy a miniszter nevét ne vonja bele a vitába, csak a határozati javaslattal foglalkozzék. Bródy Ernő dr. szólalt föl ezután. Mint fogyasztó, azonositja magát a határozati javaslat minden egyes pontjával:
–Lehetetlen állapot – mondja, – hogy egy 1896-ban kelt rendelet szabályozza még ma is a csarnoki és piaci forgalmat. Hát azt hiszik az illetékesek, hogy harminc év óta nem változott semmit a gazdasági élet és a megélhetés lehetősége? Vajjon létezett-e például 1896-ban a mai gazdasági élet legnagyobb rákfenéje: a forgalmi adót. Elég volt a handabandázó, szónokló Budapestből, most az alkotó, dolgozó Budapest korszaka következik. Rövidesen össze fogjuk hivni a közélelmezési bizottságot, hogy a piaci árusok jogos követeléseinek érvényt szerezzünk.
Darvas Ferenc törvényhatósági bizottsági tag rámutatott arra, hogy a miniszteri rendelettel és tanácsi határozattal ellentétben a forgalmi ellenőrök gyárilag állitják elő az őstermelői igazolványokat, amelyek lehetővé teszik, hogy bárki, aki ez igazolványok tulajdonába jutott, egész napon át forgalmi adó és helypénz fizetése nélkül árusithasson.
Kovács Béla piaci árus hozzászólása után dr. Csányi Miklós, a csarnoki és piaci árusok ügyésze, mondott beszédet, Darvas Ferenc adatait kiegészitette azzal, hogy nemcsak a forgalmi ellenőrök, de még az Egressy-uti nőiskola is állit ki őstermelői igazolványokat.
Volt rá eset, hogy villamoskalauzt és Thököly-uti foglalkozásnélküli egyént neveztek ki ily módon őstermelővé. A Máv. tarifapolitikája és a drága helyárak egyaránt hozzájárulnak az élelmiszerek drágaságához. Jellemző például, hogy amig Szentesen 1,100.000 koronáért adnak egy mázsa káposztát, azt a vasuti tarifa, vám- és helypénz 5,100.000 koronára drágitja.
A gyülés a határozati javaslat egyhangu elfogadásával ért véget.