A közönséges búvárok fémsisakkal szövetruhában nem szállhatnak nagy mélységre, mert nem bírják ki a víznyomást, melyet testüknek el kell viselnie, valamint a nagy ellennyomást, melyet a sisak alatt fönn kell tartani.
Ezért régóta arra törekszenek, hogy a búvárruhát teljesen fémből készítsék, mely kibírja a víz nyomását s e ruhában, mint valami kis tengeralattjáró hajóban, a búvár a rendes levegőnyomásban legyen. Ha a búvár függetlenül a víz nyomásától, sokkal mélyebbre szállhat oly mélyre, amekkora mélységben a fémöltözék nem roppan még össze.
A fémruházatnak nemcsak a víznyomással szemben ellenállónak, hanem hajlékonynak is kell lennie, illetőleg olyan izületekből kell öszszeállítva lennie, hogy a búvár mozgása lehetővé váljon s az izületek illeszkedésénél a víz ne hatoljon be. Számos kísérlet és próbaöltözet készült erre a célra.
Az 1925. év májusában Kiélben egy teljesen zárt medencében, melyben a nyomást 100 m-ig lehetett fokozni (10 kg cm2-ként), búvárok helyezkedtek el a Neufeld és Kühnke-gyár fémből készült búvárharangjában, hogy ott kitapasztaljak, vájjon az Qussenat (Franciaország) mellett 120 m mélységben elsüllyedt Egypt nevű hajó vízrehozatalanal segédkezhetnek-e?
Ez a hajó ugyanis 1922-ben a sötét ködben összeütközés következtében elsüllyedt, magával temetve mintegy 1 millió forint értékű arany- és ezüst-rudat. A kísérlet a medencében teljesen sikerült, úgyhogy 1926 májusában a munkálathoz hozzákezdhetnek.
Másrészt Portland partjai mellett elsüllyedt az M-l jelű angol tengeralattjáró, s ekkor Németország felajánlotta búvárait, kik a Gutmasche-féle búvárkészülékkel vannak fölszerelve, hogy a mentő munkálatokban résztvegyenek. E búvárok a helyszínén vannak s bár a rossz idő sok bajt okozott, mégis leereszkedhettek a melységbe a hajó fölkeresésére.
A Bulletin technique du Bureau Veritas így írja le a kieli búvárokat: A búvár teljesen fémhéjazatban van, melynek karjai és lábai izelt darabokból vannak összeállítva. A héj alumíniumból készült. A felső, vagyis fejrészen elől és kétoldalt erős üvegből ablakok varrnak. A búvár e fémhéjazatban fejét és vállát szabadon mozgathatja: kihúzhatja karját a fémizületekből, hogy a szellentyűket és emelőket mozgathassa.
Az izületek nickel-acélból készültek és mind golyós gördülésű ágyakban mozognak. Az illeszkedő hézagok kaucsukkal és olajjal tömítettek. A két végén valóságos izelt vaskezek vannak, melyeket a búvár belülről kezel s míg az egyik kar fogóként működik, a másik ollószerűen elvághatja a kábeleket s nehéz munkát végezhet.
A héjazat belsejében palackok vannak, melyek 150 kg nyomással sűrített oxigént tartalmaznak; e palackok segélyével szabályozhatja a búvár a, légnyomást s gondoskodhatik a lélekzéshez szükséges oxigénmennyiségről. A kilehelt szénsavat készülék nyeli el úgy, hogy a búvár 5 órát is maradhat a víz alatt anélkül, hogy a szervezete a legcsekélyebb veszélynek is kitéve lenne. A felszínnel telefon útján és Morse-jelekkel is közlekedhetik telefonromlás esetén.
A világítást erős villamos lámpa adja, mely a héjazat tetején van é helyezve erős vetítő készülékkel.
A héjazatban víz is van holt súly gyanánt, melyet az oxigén-palackok segítségével kiszoríthat, illetve mennyiségét szabályozhatja úgy, hogy a búvár föl- és leszállhat tetszése szerint. Súlypontja körülbelül az emberi test súlypontjába esik. A búvár nemcsak leszállhat, járhat, de le is fekhetik és fölállhat.
A készülék 175 kg-ot nyom. 150 m mélységben 3 szoros a biztonsági tényezője, úgyhogy elméletben 450 m mélységig is leszállhatna. A kar végén elhelyezett fogók segítségével szekrényeket emelhet, horgokat köthet, kábeleket vághat, dinamit töltéseket helyezhet el, lemezeket vághat oxiacetilén lánggal.
Bogdánfy Ödön.