Hogyan kell dolgozni?

Erre a kérdésre nagyon röviden és egyszerüen felel egy amerikai psychologus, A. F. Chamberlain: nézzük meg az állatokat és tegyünk úgy,mint azok.

Ez pedig nem tréfa, bár annak látszik, mert az állatok nem valami nagyon szeretnek dolgozni s így az amerikai jótanács annyit is jelenthetne, hogy éljünk tétlenül. Chamberlain ajánlatának értelme ez: legyen tevékenységünk rövid, de erélyes. Dolgozzuk erősen, rövid időközökön át s utána pihenjünk hosszasan és tökéletesen.

Két órai erős munkával el lehet végezni azt, a mihez különben 6-8-óra kell, ha csak úgy tessék-lássák módon dolgozunk. Továbbá: válaszszuk el tökéletesen egymástól a munkát és a pihenést: ha dolgozunk, dolgozzunk teljes erővel; ha pihenünk, pihenjünk tökéletesen. Így tesznek az állatok is. 

Nem minden állat. Van olyan is, melynek élete ugyszólván szakadatlan munka, a melyek rövidre szabott életüket folytonos tevékenységben töltik. A protozoák, a vizben uszkáló egyetlen sejtből álló mikroszkopikus állatok nem ismernek se nappalt, sem éjjelt, nem alusznak, folytonos mozgásban vannak, élelmet keresve. Ember belehalna ebbe a szakadatlan munkásságba.

A mint azonban az állatvilág fokozataiban mind feljebb haladunk, fokozatosan változik az illető állatok munkássága is. A gerincztelenek kétségkívül állandó tevékenységben vannak, nem alusznak, munkájuknak nincsenek szünetei. A fejlettebb állatoknál azonban máskép áll a dolog: a hangya, a méh, a rovarok legtöbbjének életében nagyon pontosan váltakozik a munka és a pihenés.

Még inkább látható ez a gerinczes állatoknál: a halaknál, a kétéltűeknél, a madaraknál, stb. Mindez állatok a nap egy részét munkára fordítják, a másikat pedig pihenésre, még pedig ez utóbbira a nagyobb részét.

Legrövidebb ideig dolgoznak az emlősök, különösen a húsevők, míg a növényevőknek több idő kell a táplálék megszerzésére. A legelő tehén példáúl egész nap eszik. A róka ellenben, hogy példát mondjunk, ha vadakban elég gazdag helyen él, hamar megszerzi az egy napra való élelmét, aztán nincs egyéb dolga, mint emészteni és aludni.

---

Ezt ajánlja az embereknek is az amerikai tudós, a ki a vademberekre és gonoszetvőkre is hivatkozik: ezek is pillanat alatt megszerzik, a mire szükségük van, aztán pihennek. De hogy vihető ki a czivilizált világban ez a tanács? A művelt embernek más kivánsága, becsvágya is van, mint hogy megszerezze élelmét. Követheti-e a művelt ember a felsőbb rendű állatok életmódját? Ezt a kérdést a lélektan mai álláspontján nem lehet megfejteni. E mellett a munka minősége is számításba jön.

A pedagógusok egy része újabban azt kivánja, hogy az iskolai tanitás idejét rövidebbre kell szabni, mert szerintük a gyermek rövidebb idő alatt is megtanulhatja azt, a mit tanulnia szükséges. Ugyanerre a czélra törekszenek azok, a kik a katonaságnál a két évi szolgálati időt elegendőnek tartják.

Ennek a lélektani kutatások adják meg az alapját, a melyek kimutatták, hogy az az idő, a melyet a szervezet a munkára fordíthat, nagyon korlátozott, ha pedig az ember a szervezete által megszabott korlátokon túl is dolgozik, rosszúl dolgozik és haszontalanul fárasztja magát. Jobb tehát ilyenkor abbahygni a munkát s némi pihenés után, később folytatni.

Két franczia tudós, Binet és Henri, kisérletileg kimutatták, hogy 25 percz és egy óra közt váltakozó idő mulva a felnőttnek is, a gyermeknek is csökken a munkaképessége. Érdekesek az olasz Mosso kisérletei is. Szerinte 30 összehuzódás egy izmot annyira kimerít, hogy két órára van szüksége, hogy kipihenje magát.

Ha a helyett, hogy az izmot egymásután 30-szori összehuzódásra kényszeritjük, nem követelünk tőle csak 15 összehuzódást, akkor fél óra teljesen elég a pihenésre. Ha erőszakkal dolgoztatjuk az izmot, nem bir két óra alatt többször, mint 20-szor összehuzódni. Ha okosan, kisebb részletekben, közbevetett pihenőkkel dolgoztatjuk, kétszer annyi munkát tud ugyanannyi idő alatt végezni.

Szóval a modern lélektani kisérletek a mellett szólnak, hogy dolgozzunk rövid időközökben,teljes pihenéssel váltakozva. Ez pedig a szellemi munkára mégjobban ráillik, mint a testire.