Színre kerül? Nem kerül színre? - Karinthy Frigyes a Lehotay Mária-afférról

Holnap reggel…, azaz holnap még nem, esetleg holnapután…


„Más müfajokban elég a tehetség, - a drámairónak akarnia kell.” – Szándékosan ezt a legrövidebb mondatot kerestem ki abból a prologból, melyet Karinthy Frigyes annakidején a Holnap reggel elé irt. De ez a rövid mondat is sokat mond, tulsokat ahhoz, hogy Budapest szindarabgyártó testületei szégyenkezzenek.

Karinthy Frigyesnek a Holnap reggel az egyetlen egész estét betöltő szindarabja. Mert akarni-tudni nehéz. És, hogy korunk szétforgácsoló kényszeréről ne is beszéljünk, még az olyan valóban nagy irók is, - mint Karinthy Frigyes, - egy személyben magánemberek is bizony az ember magánkörülményei gyakran megbomlasztják a benne sürüsödő akaratokat.

Karinthy azonban megirta a Holnap reggelt és ezzel sokkal többet tett, mint azok, akik már tizszer huzták fel a premier-frakkot. A Holnap reggel annakidején nem is tévesztette el hatását a közönségre, százhuzszor ment, amikor a háboru végén egy többé-kevésbé dilettáns, de valójában fanatikus és becsületes társaság előadta a Madách-Szinházban.

A Madách-Szinházat azóta megszünette a „hivatalos magyar kulturfölény”, nehogy elvegye a teret a Zeneakadémiában fellépő „családi müvészek” elől, a „nagy szinházak” direktorai pedig nem siettek a darab előadási jogának megszervezésével, mint ahogy a Madách-Szinházbeli előadások előtt sem siettek évekig. És ha mindent stornirozni lehet a direktorok számláján, ez az egy tény fényesen belevilágit a pesti „szini grájzlejárok” rejtelmeibe.

A „Holnap reggel” az egyetlen modern magyar dráma, amely eddig Budapesten szinrekerült.
Természetesen örömmel fogadjuk a hirt, hogy a Belvárosi-konzorcium, Gellért Lajos vezetésével, müsorra tüzte a Holnap reggelt, viszont nagy megütődéssel hallottuk, hogy a darab szinrehozatala körül bizonyos konfliktus támadt az iró és a szinház közt. A helyzet meglehetősen kiéleződött. Karinthy már letiltással fenyegetőzött. Az a hir járta, hogy a harc Ürmössy Anikó körül tört ki, akire férje, Gellért, a Lehotay Mária szerepét osztotta ki. Karinthy ezt ellenezte, Gellért presztizs-kérdést csinált belőle, végre az előadás elmaradt.

---

Véleményünk szerint akármilyen tiszteletreméltó az Ürmössy Anikó müvészi egyénisége, a Lehotay Mária illuziójának nem felel meg. Ezért nem lehet neheztelni és főleg a családi sérelmeket kell kikapcsolni a müvészet kérdéseiből.  Felkerestük ez ügyben Karinthy Frigyest, aki igen zárkózottan csak a következők kijelentésére szoritkozott:

- Az affér igen sajnálatos, de én ragaszkodom ahhoz, hogy darabom a megfelelő szereposztásban és a kellő technikai felkészültséggel kerüljön szinre. Ugy, amint ez egy nagy szinháztól joggal elvárható. Ehhez az irónak joga van. A darabot hevenyészett felkészültség mellett akarták előadni, ezért én letiltattam.

- Azokkal szemben, akik azt állitják, hogy a siker a müfajtól függ, ki kell jelentenem, hogy ez babona. Az, hogy a könnyü fajsulyu müveknek nagy sikerük van, egyáltalán nem bizonyitja azt, hogy ennek az ellenkezője szintén nem lenne igaz.

Minden a tálaláson mulik és ha a főzés nagymestere, Brillat Savarin, joggal megtehette azt a kijelentését, hogy ő egy cipőtalpat, jól elkészítve, rostélyosként fel tudna tálalni az udvarnak, ebből nem szabad azt a vakmerő következtetést levonni, hogy viszont a frissen vágott rostélyost csak cipőtalpszerüen lehet feltálalni.

- Ha a könnyü fajsulyu darabokat, - amelyek állitólag már természetüknél fogva amugy is népszerüek, - a legnagyobb technikai fölkészültséggel, a leggazdagabb szereposztásban és a szinház minden dus apparátusával hozzák szinre, mennyivel ésszerübb, hogy az olyan darabnál, amelynek megértéséhez esztétikai requizitumok is kellenek, a fönti könnyitéseket alkalmazzák.