A filmírók sokszor felvetették már a problémát, lehet-e régebben megfilmesített műveket ujra filmre vinni. A választ a gyakorlat adta meg, hiszen minduntalan viszontlátunk a vásznon olyan történeteket, amelyek már régebben is megjelentek. Ez természetes s ez így a helyes, hiszen a kinematográfia évről-évre fejlődik s manapság már egész már eszközökkel, egész más rendezői hatásokkal csinálnak meg egy filmet, mint régebben.
A különbséget megláthatta a közönség a két Quo vadis filmen, az egyiket a kinematográfia első esztendeiben csinálták, a másikat két évvel ezelőtt. Ugyancsak érdekes összehasonlításra nyílik alkalom a közel jövőben megjelenő Pompéji végnapjai című filmnél is, amelyet első izben 1912-ben vittek filmre, hogy 1925-ben ujra megcsinálják.
Érdekes, hogy a második Pompéji-film főszerepeit magyar művészek: Várkonyi Mihály és Korda Mária játsszák. Nemrégiben megemlékeztünk arról, hogy a Nordisk filmgyár huszéves fennállása alkalmából, mint jubileumi filmet, legnagyobb sikerü mozgófényképét, A maharadzsa gyöngyét vitte ujra vászonra, de lépten-nyomon találkozunk ismerős témákkal a mozivásznon.
A rekordot azonban ezen a téren kétségtelenül Dumas hires regénye, A kaméliás hölgy tartja, amelyet legalább tízszer filmesítettek meg eddig. A kaméliás hölgy különben is kedvelt téma, hiszen a regény után, mint dráma, majd pedig mint opera hódította meg a közönség új rétegeit, a film bevonulásával pedig természetesen, megjelent a mozivásznon is.
A kaméliás hölgy első filmváltozatát Párisban csinálták s Gabrielle Robinne játszotta Gauthier Margit szerepét. Később Berlinben is filmre vitték, Asta Nielsen is játszotta a hires szerepet, majd Olaszországban Francesca Bertini. 1916-ban Rafaela címmel ujra megjelent a mozivásznon, ekkor Erna Morena alakította a főszerepet s ezzel egyidőben került át az amerikai Kaméliás hölgy, amelynek címszerepét Clara Kimball-Younk játszotta.
Egy kis szünet következett be, de 1921-ben Vera Violetta címmel ujra filmre került Gauthier Margit és Duval Armand megható története, megint Berlinben, ezuttal Pola Negri-vel és Várkonyi Mihállyal a két főszerepben. Egy esztendő mulva már Amerika viszi ujra filmre Dumas népszerű művét, itt Camille a címe, Sam Wood rendezi s Alla Nazimana és minden idők legideálisabb Armandja, Rudolph Valentino játsszák a főszerepeit.
A kaméliás hölgy-filmek sorozatában megint nem következett be hosszabb szünet, az elmult esztendőben változatosság kedvéért a svédek filmesítették meg, ezúttal Tora Teje s egy új svéd férfistar: Uni Henning alakitják a vezetőszerepeket. A svéd Kaméliás hölgy még meg sem jelent, Berlinben Rudolf Meinert rendező máris azzal a tervvel foglalkozik, hogy ujra filmre viszi a Dumas-regényt. Egész bizonyos, hogy ezzel sem zárul le a Gauthier Margitok sora.