Anyja testében éjjel mozdul
elsőt a gyermek, ha a fáradt izmok
munkája elpihent - csöndben és sötétben.
Vers, te is éjjel mozdulsz meg bennem, ha
párnára csuklott fáradt fejem. De én
könnyesen repesve nem ölellek át öntestemben
mint boldog fiatal anya. Én öröm nélkül
figyelem gyáva mozdulataidat - óh nem hivtalak
és nem kivántalak! Darabos vagy és nehézkes
és bájtalan - tán vers sem vagy. Csak
szó, idomtalan, keserü szó. - S én könnyü
vagyok! Sugárzó öröm vagyok! ujjongó
tánc vagyok! gyöngyöző zene, röpködő
ritmus vagyok! Darabos, keserü szó hogyan lehetnél
enyém? Szégyennel és közönnyel - mint
kényes szép asszony nézi rut kisgyermekét:
szó, lelkem dadogó szava! örömtelen érzem
az éji csendben
életért esdő mozdulásaid.