A nyári filmszakbemutatók első sorozatából és a kölcsönzők brosuráiból könnyű megállapítani, hogy a jövő filmszezon jóval többet igér, mint amennyit az elmult adott. És ami a legörvendetesebb: az új szezon magasabb színvonalát nemcsak az egyes kiemelkedőbb, nagyobbszabású filmek biztosítják, hanem maga az átlag is.
Ha azonban a filmművészet egyetemes fejlődése szempontjából nézzük a dolgot, ebből a jobb anyagból, amely most a kölcsönzők raktáraiban várja a közönséget, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a film fejlődött ez alatt az egy esztendő alatt. A film összes problémái megoldatlanok maradtak és a jövő szezon jobb igérete csupán annyit jelent, hogy a filmvállalatok, okulva a mult év rossz eredményein, jobban megválogatták a lekötésre szánt filmeket. A tavalyi gyenge filmévnek köszönhetjük, hogy ez esztendőben kevesebb filmszemét fog a közönség szeme elé kerülni.
A másik körülmény, mely a következő szezon nivóját az elmúlt fölé fogja emelni, bizonyos mértékig véletlen eredménye. Most fog ugyanis bemutatóra kerülni sok olyan nagy film, amelyek nagyrésze évek óta készül, vagy amelyek már tavaly készen voltak, de elkésve kerültek Magyarországra. Első helyen kell ezek közül említeni Bergner: Szerelem című filmjét, amelyet a Donna Juana és még egy harmadik fog követni, a főszerepben Bergnerrel.
A "Szerelem" a jövő év horoszkópjában kétségtelenül a legragyogóbb csillag és miután a másik két Bergner-filmet is a zseniális Paul Czinner rendezi, bátran elmondhatjuk, hogy ez a három Bergner-film már elégséges lesz ahhoz, hogy a szezon művészi szempontból túlnövekedjen a tavalyin.
Egészen bizonyos az is, hogy nem fogunk csalódni Chaplin új nagy tragikomédiájában, a "Cirkusz"-ban sem és az is megállapítható, hogy Buster Keaton: Több mint generális című filmje a skót filmkomikus legjobb munkái közé tartozik. Hogy a burleszknél maradjunk: jönni fog Harry Langdon-nak is két filmje, amelyek valóra váltják azokat a várakozásokat, amelyeket ez az igen sok originalitást és mélységet mutató filmkomikus tavalyi filmjeivel keltett. Zoro és Huru sablonossá váló vígjáték-sorozatai között új színt és lehetőséget fog hozni a Don Quijote.
Az amerikai filmprodukció vezető filmje minden valószínűség szerint, legalább is közönségsiker szempontjából Cecil B. de Mille monumentális Krisztus-filmje lesz: a "Királyok királya". Mellette kiemelkedő alkotások a Fox nagy filmjei, mindenekelőtt "A nagy szüret" és a "Carmenť" Mindkettőt Raoul Walsh, a "Bagdadi tolvaj" alkotója rendezte. Figyelemreméltóak még: a "Virradat" F. W. Murnau-nak, a nagy német rendezőnek első amerikai filmje, az európai Fox-filmek közül pedig a "Hágár fia" és a "Nagyváros szimfóniája". Ez utóbbi absztrakt film, amely a futurista és dadaista művészet eszközeivel foglalja össze egy világváros életének anarchikus lüktetését hajnaltól másnap hajnalig.
Az amerikai filmgyártás reprezentáns értékeit fogják a közönség elé vinni a Star által megszerzett United Artist filmek: a már előbb említett Chaplin- és Keaton-filmeken kívül főként Mary Pickfordnak és Douglas Fairbanksnak nagy filmjei. Fairbanks filmje: "A fekete kalóz" különben még nevezetes arról is, hogy ez az első elejétől végig technikolor film. Találkozni fogunk D. W. Griffithnek két nagyobbszabású filmjével is, viszont mindenki sajnálni fogja, hogy sok év után a jövő év lesz az első, amely nem fog Lubitsch-filmet hozni. Ő és Jannings elmaradása lesz az, ami legjobban rontani fogja a jövő szezon teljességét, amelyben egyébként teljes számban fognak felvonulni az összes sztárok és rendezők.
Az uralkodó amerikai vállalat, a Fanamet nem hoz különösebb "világszenzációt", azonban filmjei általánosságban igen nagy emelkedést jeleznek a tavalyihoz viszonyítva. Az említett Harry Langdon-burleszkeken kívül hoznak két mulatságos Harold Lloydot, egy sereg Menjou-vígjátékot, két Lillian Gish-, két Pola Negri-, és három új Lon Chaney-filmet. Kuriózumnak is érdekes a "Chang" című dzsungel-film.
A francia filmtermelésből három emelkedik ki: Eugčne Sue: Bolygó zsidója Gabriele Gabrióval és a "La Vestale de Gange" monumentális film Bernhard Goetzkével a főszerepben. A harmadik az évek óta nagy várakozással várt nagy Napoleon-film, amelyet a legnagyobb francia, Abel Gance rendezett. A francia filmgyártáshoz számítható a Casanova, Ivan Mosjoukine utolsó európai filmje, a filmművészet egyik legszebb remekműve.
A német filmgyártást az elsorolt két európai Fox-filmen kívül főként a Genius és Phoebus és a Star sorozatai képviselik, mindenesetre elsősorban a Czinner-Bergner filmek. Látni fogjuk Fanck-nek, a ŤSzent hegyť rendezőjének új nagy filmjét, "Der grosse Sprung" címen, Paul Wegener-nek két új filmjét (az amerikai "Varázsló" című filmjével három), az egyik a Balsac-regény: "A kurtizánok tündöklése és nyomorúsága", a másik a "Svengáli".
Úgy ezt, mint Kempelen Farkas históriáját feldolgozó "Sakkjátékos"-t az Eco fogja kihozni. Az egyre jobban javuló német vígjátékot Erich Schönfeldernek, a "Csákó és kalap" virtuóz rendezőjének új komédiái és egy pompás Henny Porten-vígjáték reprezentálja. A női sztárok közül nagyon sokat fogjuk látni Olga Csechovát és Lil Dagovert. Örülni kell ennek, mert ők a régi sablónok után újabb és művészibb figurák.
A németek különben érdekes tudományos filmekkel is gazdagították a filmtermelést. Legérdekesebbnek ígérkezik a "Teremtés története" című. És aminek talán éppen úgy kell örülnünk, mint a művészi filmeknek: az Ufa-szinház a tavalyi szép sikerek után seregével fogja hozni a szebbnél-szebb expediciós filmeket, a német gyáraknak és a francia Gaumontnak felvételeit.
Akik pedig szeretik a moziműsorok csemegéit, a rajzolt trükkfilmeket, azokat megnyugtathatjuk: éppen elég részük lesz belőlük: 56 darabot hoz a Fanamet, 26-ot az Ufa-Génius.
És mindezek után magyar film: semmi! A Magyar Filmalap jóvoltából, amelynek sikerült elsikkasztani a magyar filmet feltámasztó filmrendelet eredeti intencióit. Ugyanakkor, amikor azt látjuk, hogy a magyar filmrendeletet követő angol, osztrák és olasz feltámadó filmgyártás hogyan hozza ki egymásután komoly értékű munkáit. Augusztus közepe és csak tervek, tárgyalások, amelyeknek eredménye, mint tavaly is, legfeljebb egy-két ál-magyar film magyar pénzen és ugyancsak mint tavaly, ha egy-két valóban magyar is, azokra, félő, hogy megint igazán rá lehet majd mondani: Ťparturiunt montes...!ť
Hevesy Iván
