Nyelved hegyén az első csók
Fanyarédes illatu virága.
Füledben egy boldog-ijedt sohajtás.
Szemedben az angyali test
Elomló lágy vonala.

De hajnalra kelve:
Rekedtre keményül majd az a sohajtás.
Szögletes-csontossá az a vonal.
S utolsó csókjában az érett szilva
Magva verődik a fogadhoz.

S te ülsz majd bénultan és néma nyelved
És süket füled és vak szemed őrzi
Az éjszaka ízét és hangját és rajzát
Konokul.

Bucsuzni fog s nem tartod vissza.