Az idei filmszezon legsikerültebb és legmulatságosabb burleszkattrakciója, amely egyúttal az utóbbi években egyre jobban süllyedő Harold Lloyd vígjátékoknak váratlan fellendülését is jelzi. "A nagymama fiacskája" óta nem láttunk tőle ilyen pompás alakítást.
A burleszk sikerének főtitka a kitünő, motívumokban és újszerü fordulatokban nagyon gazdag mese és ennek a mesének tempós, friss megrendezése. Az alapötlet rendkívül hálás: egy szívbajos fiatalembernek orvosai nyugodt életmódot rendelnek és elutaztatják csendesebb környezetbe. Elérkezik egy délamerikai városba, ahol éppen forradalom van. Ő azonban ebből semmit nem vesz észre, akarva akaratlan leveri a forradalmat, hogy végül rájöjjön arra, hogy makkegészséges és szívbaja csak képzelődés volt.
Ez az alapötlet nemcsak burleszkszüzsének mutatkozik nagyon alkalmasnak, hanem arra is, hogy kitünően érvényesüljön bennük a Harold Lloyd által kreált burleszkfigura, a többi burleszkhős mellett érdekes változata a modern nagyvárosok férfitipusának, persze a filmbohózat groteszk skáláján elstilizálva.
Mint minden igazán jó burleszknél, az ötleteknek és trükköknek pazar bősége viszi előre lavinaszerü görgetéssel a komikai hatásokat. A komikumhatás mellett azonban a "Ne izgasd magad!" meséje ritka jó példa arra is, hogy a filmburleszk történetbeállítása mennyire telítve van, természetesen furcsa modern változatban, époszi jellemvonásokkal.
Minden, ami hősies, ami csodás és emberfölötti, megjelenik az ilyen burleszkekben, egyszerre mint gúnyos travesztia és mint szimbólikus életmegmutatás: az akaratnak és hitnek az ereje, a cselekedetnek és az érzéseknek örök relativitása.
Különösnek tartjuk, hogy Kálmán Jenő, a hivatásos humorista, ennyire gyenge és vérszegény felírásötleteket produkált. Az pedig egyenesen érthetetlen, hogy valaki ennyire egyenetlenül dolgozzon. Mert például a nemrégiben bemutatott "Lady Windermere legyezője" felírásai, amelyeknek szintén ő volt a szerzője, ennek a mesterségnek a legfinomabb és legszellemesebb eredményei közé sorolhatók.
Hevesy Iván
