Huszadik század - történelem jelenidőben

Irta: Bernátsky Jenő

Akik egyoldalú tapasztalatra támaszkodnak, többnyire azt mondják, hogy nem lehet. Akik semmi tapasztalattal nem rendelkeznek és csak könyvekből merítik tudományukat, azok úgy vélekednek, hogy nagyon is jól lehet. Szóval, a vélemények eltérők.

Szerencsére akadnak olyan emberek is, akik könyvekből is hajlandók tanulni, de a tapasztalati adatokat is figyelembe részesítik, még pedig nemcsak egyetlenegy, hanem száz meg száz megtörtént esetre szeretnek hivatkozni s a kérdést alaposan tanulmányozták. A sokféle tapasztalat és kisérlet alapján most már biztosan tudjuk, hogy némely esetben a füstölés valóban használ, máskor azonban semmi eredménnyel nem jár.

Tavaszi fagy elleni védekezésül leginkább szőlőben meg gyümölcsösben szoktak füstölni. Magyarországon különösen a szőlőben való füstölés körül igen sok tapasztalatunk van s ezek alapján a következőket mondhatom.

Ha a hőmérő -3 foknál nagyobb hideget mutat, vagy ha fagyos időben heves szél is fúj, akkor a leggondosabb füstölés is kárba veszett munka. A füstölés csak csöndes, azaz szélmentes fagy esetén használ s csak -3 foknál magasabb hőmérséklet mellett. Ezzel meg is van magyarázva az, hogy a füstölés egyszer beválik, máskor meg semmit sem ér.

A májusi fagy rendszerint csak késő estétől hajnalig tart; igazi csöndes fagy -2 vagy -3 fok hideggel. De 1913-ban igen súlyos természetű áprilisi fagyban volt részünk, három napig hóval és viharos széllel, amikor a szőlőnek már szinte ujjnyi hosszú hajtásai voltak. Tehát az egyik esetben a füstöléstől lehet ugyan eredményt várni, de a másik esetben kár volna a munkáért és költségért. Megjegyzendő, hogy gyönge és csöndes fagy ellen is csak úgy használ a füstölés, ha nagyon gondosan járunk el.

Mindenekelőtt elegendő jó füstölőanyagot kell szerezni és kellő időben a helyszínén elosztani. Füstölőanyag gyanánt mindennemű növényi és állati hulladék szolgál, úgy mint például szalmafélék, törek, száraz trágya, kukoricaszár, burgonyaszár, rőzse, szőlővenyige, bőr- és szőrhulladék; száraz tőzeg is kitűnő szolgálatot tesz.

Néha kátrányt vagy úgynevezett füstfáklyákat ajánlanak, de ezek túlságosan drágák és nem a legjobbak. Kátrány magában véve több tapasztalat szerint semmit sem ér. Kevés kátrány kéznél legyen ugyan, de csak azért, hogy segítségével a többi anyagot gyorsan meggyújthassuk. Szalma sem elég egymagában, mert az igen gyorsan égne el és nem adna eléggé sűrű füstöt.

Ugyanis arra kell iparkodnunk, hogy minél sűrűbb és nehezebb füstöt idézzünk elő, amely a szőlőtáblára ráfekszik és azt mintegy betakarja. Víz is kéznél legyen, hogy a füstölésre szolgáló anyagot kissé meg is nedvesíthessük, mert nem száraz, hanem nyirkos füstre lesz szükségünk.

A füstölésre való anyag mennyiségére nézve úgy kell számítanunk, hogy igen sok füstre lesz szükségünk, még pedig nemcsak 1-2 órán át, hanem talán késő estétől napkeltéig. Az is megtörténik, hogy nemcsak egyszer, hanem két-három éjjelen egymásután kellene füstölni.

Aki mindezt számításba veszi és aki tudja, hogy a gazdaságokban a szalma sem ingyen terem meg a trágya sincs fölöslegben, az be fogja látni, hogy minálunk az eredményes füstölés legnagyobb akadálya a kellő mennyiségű füstölőanyag hiánya. Hiszen már sokszor megpróbálkoztak vele, kisgazdaságokban is, meg kétszázholdas szőlőkben is. De a legtöbb gazdaságban úgy találták, hogy nem sikerül elegendő füstölőanyagot összehordani. Hazánkban alig van olyan nagyobb szőlőbirtok, ahol egyszer-másszor neki ne buzdultak volna, de az első-második kísérlet után lemondtak róla.

Arra is tudok esetet, hogy minden nagyon jól rendben volt, de egyszer későn kezdték a füstölést, máskor meg korán fejezték be. Azért mondom a „Szőlőmivelés” c. könyvemben, hogy a füstölés rendkívül körülményes munka, amelynek pontos végrehajtása sok szakértelmet, körültekintést és energiát tételez fel. Ha eredményt akarunk látni, akkor a füstölést már akkor kell megkezdeni, amikor a hőmérő még fagypont felett mutat s akkor szabad csak befejezni, amikor a hőmérő ismét fagypont fölé emelkedett.

Gyümölcsösben néha nem füstöléssel, hanem melegítéssel, fűtéssel próbálkoznak meg. Az eljárás Amerikából származik. A háború előtt minálunk is utánozták, még pedig leginkább a budai hegyvidék déli lejtőin és völgyeiben, a híres budavidéki őszi barack termelői a Kertészeti Tanintézet egyik lelkes és igen ügyes tanárának vezetésével. A gyümölcsfák alá kályhákat állítanak, melyekben szenet égetnek el. A kályhák olcsó módon vasrudakból és abroncsból készülnek. Annakidején az eredménnyel többek szerint meg voltak elégedve, de a háború óta nálunk a szén és a vas roppantul megdrágult, úgyhogy azóta az őszi barack termelői sem akarnak reá költeni.