Irta: Majoros József
Ki milyen vetőmagot vet, olyant arat.
Régi igazság ez. Hiába szerezzük be a legjobb minőségű vetőmagot, ha az nincs kellőleg kitisztítva mindenféle piszkos anyagtól és idegen alkatrésztől (gyommagvak, földrész, por, pelyva, törek, egérürülék stb.), termésünk mégsem lesz nagy és jóminőségű.
Különösen veszedelmesek az olyan gyomok magvai a vetőmagban, melyek a míveleti növényen élősködnek, attól veszik el a feldolgozott tápanyagot, mint például a lóherefojtó aranka, dohánynál a dohányfojtó szádor; félélősdiek közül a csormolya fintor, amely a búza tövén élősködik. De nem kívánatos jelenség a kalászok magvai között a kőmag sem, mert ha ilyen lisztet őrölünk, az sercegni fog, mintha homok lenne benne. Már veszedelmesebb a konkoly, amely nagyobb mennyiségben és frissen őrölve emésztési és idegzavarokat okoz. Meg lehet ismerni az ilyen konkolyos kenyeret kékes-lila szinéről.
De fölsorolhatnék még sok és sok gyommagvat, melyek, ha nem is mind mérgesek, de a vetőmag minőségét és elvetve a termés mennyiségét és minőségét mindenesetre csökkentik. Különösen áll ez a takarmánynövényekre, mert például, ha a francia perje csak 4-6 % gyommagot tartalmaz, elvetve 55 millió gyommag kerül egy katasztrális hold szántóföldre! Ha pedig elszaporodtak, kiirtani néha csak több évig tartó megfeszített munkával lehetséges. Gondoljunk csak a tarackra, vadrepcére, arankára! Elveszik a világosságot, vizet, tápanyagot a míveleti növénytől, akadályozzák azt fejlődésében, sőt esetleg teljesen el is nyomják.
A mérnöki tudomány ad olyan gépeket a gazdának, melyek megszabadítják ezen ellenségtől és így a vetőmag tisztán kerülhet a sok fáradsággal előkészített szántóföldbe. Felsorolom őket, megmondom azt is, hogy az egyes terményeknél melyik a legjobb, mert ezekkel is úgy vagyunk, hogy amelyik mindegyikhez egyformán jó, tulajdonképpen egyikhez sem egészen jó. Minden gazda tudja, mit termel főképen s így melyik felel meg ennek alapján neki.
A tisztítógépek három csoportra oszlanak. Vannak olyanok, melyek a mag súlya, melyek nagysága és amelyek alakja szerint tisztítanak.
A súlyszerinti tisztítóknál a szél erejét vesszük igénybe. A szél ugyanis annál tovább viszi a magot, minél könnyebb az és előbb leejti, ha nehezebb. Ennek alapján készült a mindenki által ismert szelelőrosta. Ezzel bővebben nem foglalkozunk, csak annyit, hogy fontos a percenkénti sebesség betartása, azaz figyelni kell arra, hogy 35-40 fordulatot tegyen a hajtókerék.
Az elsőrendű kiválasztott maghoz gyakran kerül a maggal egyenlő súlyú, vagy esetleg nehezebb szemét vagy gyommag. Ezt megakadályozandó újabban két egymás fölött álló szitát szerelnek fel, a felsőt rendszerint nagyobb nyílással (átlagban 6-8 mm-eset; a szitalyukak nagysága egyébként a magvak nagyságától függ). Itt már összekapcsolódik a súly- és nagyságszerinti tisztítás.
A gabonarosta hasonló szerkezetű, szintén súly- és nagyságszerint tisztít. A garatnál etetőhenger van fölszerelve, amellyel szabályozni lehet a magmennyiséget. Innen a felső zárószekrénybe kerül a gabona. A felső zárószekrény két szitából áll, melyek közül a felüllevő nagyobb nyílású. Mindkettő szélesség irányába ráz.
Az egyes gabonafajtákhoz megfelelő szitát kell választanunk, búzánál átlagosan a felsőre 8 mm-eset, alsóra 6 mm-eset. A gyár számozott rostákat küld utasítással együtt, de még így is jó, ha kipróbálja a gazda. Mert évi termésenként változik a magvak átlagos átmérője. Ebben a szerkezetben a felső tisztítóműnél szelet kap a gabona s ez kiviszi a port, pelyvát, sőt a nehezebb tisztátalan anyagok egy részét is. A bennmaradt gabona az alsó tisztítóműbe kerül, amely két szitával van fölszerelve. Közönséges búzával legjobb felül 3.2 mm-es, alul 2.7 mm-es nyílású szita. Itt történik az I.-II.-III. rendű gabona kiválasztása.
E két tisztítógéppel mindenféle gabonát tisztíthatunk, de a tisztításuk vetés szempontjából nem egészen megfelelő, mert vannak olyan gyommagvak, melyeknek súlya és nagysága megegyezik a velelevő gabonával (konkoly, vadbükköny, vadborsó) és így bennmaradnak. Ezeknél különleges szerkezetű tisztítókat, triőröket (konkolyozókat) használunk, amelyek alak szerint tisztítanak. Ezekről majd következő cikkünkben szólunk.
