A hivatalos lap testes számai sorra közlik a részvénytársaságok pengőmérlegeit; vasárnapra megint egész sereg vállalat tette közzé aranymérlegét.
A gazdasági újjáépítés útján jelentős lépés a pengőmérleg: alkalmas arra, hogy legalább is kiindulása és alapja legyen az egyes vállalkozások értékelésének, s megítélésének.
Egységesebb képet kap e mérlegek révén az egész gazdasági élet, s mindenek fölött a tőzsdei papírok reálisabb s megbízhatóbb értékelési lehetősége alakul ki.
A nagy iparvállalatok közül már sok közzétette pengőmérlegét, a bankok közül egy-kettő. A TÉBE kötelékébe tartozó intézetek ma döntenek, hogy közgyűléseiket megtartják-e? A nagybankoknak az a fölfogásuk, hogy a közhivatali érdekek kedvéért megtartják közgyűléseiket, ellenben – miután a nyugdíjvalorizációs törvényt nem fogadta el a nemzetgyűlés –, azokat az összegeket, amelyekkel a nyugdíjalapot akarták dotálni, egyelőre a tőketartalékba helyezik el, s majdan a szükséges összegeket onnét kihasítják.
A pengőmérlegek közzététele az inflációs és zűrzavaros esztendők után a realitás esztendeinek beköszöntését jelenti. Különösen jelentősek azok a tények, amelyek a mérlegek olvasásából megállapíthatók. Az egészséges gazdasági fejlődésnek lehetőségét a nagybankok és a nagy iparvállalatok konszolidált vezetése biztosítja, s ennek bizonyságai a mérlegek s azok eredményei.
Az a realitás, amely a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank, a Leszámitolóbank, a Magyar Általános Takarék, a Hazai Takarék, a Hazai Bank és a Földhitelbank vagyonmegállapítását jellemzi, a körültekintés s óvatosság, másfelől pedig az értékelésnek szolidsága; egyformán biztosítékai annak, hogy a gazdasági élet és a hitelélet szilárd és komoly lehetőségeket talál jövendő koncepciói számára.
A Ganz-Danubius és néhány még nagy iparvállalat, hasonlóképpen az alkotó munka és a termelés fokozásának lehetőségét igérik. A Földhitelbank birtokpolitikájának meglepő sikere mellett feltűnően érdekes, hogy a Magyar-Olasz Banknak mennyire sikerült értékeit realizálni. Azok közül a vállalatok közül, amelyek az infláció után is teljesében átmentették vagyonukat, vezet az Őstermelő, amely 92 1/2 %-át mentette át eredeti vagyonának – bőséges tartalékolás mellett.
A nyugodt és reális mérlegek mellett azonban itt-ott, kivált egyes iparvállalatoknál, a kapkodás és a bizonytalanság jelei is mutatkoznak. Különösen a textilvállalkozásoknál érezhető ez, holott semmiféle más ipar annyi kedvezést és támogatást nem kapott, mint éppen a textilipar a vámvédelem révén. Az egyik nagy bankárkonszern két textilvállalkozása például mérlegében éppenséggel nem fejezi ki sem a háborús, sem az inflációs konjunktúrák nagy eredményét, holott úgy a Gyapjumosó, mint a Szegedi Kender teljes egészében átmenthette volna békevagyonát.
A gazdasági élet konszolidációjához hozzájárul az a bátor és helyes elhatározás, amellyel a Kereskedelmi Bank az üzemkoncentráció felé viszi malomvállalatait. Az Első Budapesti Gőz nyolc malmot olvaszt magába és az újonnan kibocsátott négyszázezer részvényt mingyárt megsemmisíti. Ez az elhatározás biztosíték arra, hogy ez a malomkonszern nemcsak hogy nem jut versenytársai sorsára, hanem alapja lehet a magyar malomipar újjászületésének.
