Irta: Fehér Zoltán
A mezőgazdaság is ipar, mely ma már hatalmas arányokban fejlődik és úgyszólván naponta újabb találmányokkal lepi meg az emberiséget. A gazda, ki a korral haladni tud, ma már nem nyerstermelő, hanem terményeit földolgozó nagyiparos, gyáros. De nemcsak a nagybirtokos viheti gyártmányait a piacra, hanem a kisgazda is, ha többen társulva szövetkezeti ipartelepeket létesítenek.
Igy van már nemcsak külföldön, hanem már nálunk is több műmalom, lisztgyár, tej-, vaj-, sajt- stb. szövetkezet; faeszközöket készítő társulat (kocsigyár, villákat, lapátokat készítő műhely, kendergyár, kosárgyár stb.). Idővel majd lesz bőrgyár, hentesárúgyár, kenyérgyár, süteménygyár, szesz-, sör-, árpakása (árpagyöngy-), Kneipkávé, pótkávé (cigória-), rum-, cognac-, likőr- és különböző finom italok (pezsgő-) gyár és sokféle konzervgyár, melyben zöldség, főzelék, gyümölcs és mindenféle húsneműek, valamint más ételfélék konzerváltatnak.
Mindent föl kell használni a gazdaságban vagy értékesíteni a lehetőleg előnyösebb módon és a legcsekélyebbet sem szabad elkallódni hagyni. Látjuk, hogy a fém- vagy vasiparban nemcsak nagyméretű tartókat, sineket, óriási gépeket, tartályokat gyártanak, hanem finom szerszámokat, műszaki és tudományos eszközöket, a legkisebb méretű tárgyakat, például szegeket, kapcsokat, tűket stb.
Vannak oly kis dolgok, melyekből sok ezer megy egy kilogrammra, míg a traverzekből egy darab is több ezer kilogrammot nyom; és mégis nem mindig a parányi dolgok gyártása a legelőnyösebb, mert ez mindig az áraktól függ s az előállítás költségétől, például egyes finom szerszámok készítése annyi munkaidőbe és erőbe, annyi segédeszköz és gép alkalmazásába kerül, hogy igen kevés haszon marad a gyáros zsebében.
Különben is kereslet és kínálat szabályozzák az árakat s esetleg az az erdőbirtokos, ki tűzifát termel, jobban jár, mint az, ki műbútort, sétapálcákat, fogpiszkálót, cipőszegeket stb. gyárt nagyban.
A gazda mindig a helyi viszonyok és körülményekhez alkalmazkodjék és ha kifizetődik a nyerstermelés, akkor ne bibelődjék a földolgozással, például nagy város közelében újévre termeljen pecsenyemalacot, húsvétra pecsenyebárányt, a nyári idényre olcsón előállítható, nagy tömeget adó virágot és zöldségféléket, meg csemegekukoricát és paradicsomot mindaddig, míg a szükséglet ki nincs elégítve. Mindig az idény kívánalmainak tegyünk eleget.
A legcsekélyebb értékűnek látszót se dobjuk el, hanem a lehető legmagasabb áron értékesítsük vagy használjuk föl legelőnyösebben magunk, ha tudjuk, hogy a rendes polgári hasznot megtaláljuk mellette. Például a lótrágya nemcsak a szántó javítására szolgáljon, hanem melegágyak, növényházak, csiperkegombatelepek létesítésére, tyúkólak melegítésére stb.
A tiszta, száraz, átrostált fahamu hamuzsír gyártása alkalmas, máskülönben a legolcsóbb kálitrágya. A lehullott vakolat, mészhulladék, törött tojáshéj és a megőrölt csont a baromfiak csontképzését és a tojáshéj létesítését mozdítja elő. Az állati szőr kárpitosnak, játékkészítőnek, kefe, ecset, meszelőgyárosnak szolgál nyersanyagul. A toll szárazan megtisztítva és osztályozva s megfosztva, ágynemű töltésére igen jól értékesíthető. Még az erdő fáin található moha is jól eladható, kivált kertészeknek, kik finom virágokat, szamócát (epret) s egyéb kényes gyümölcsöt csomagolnak bele.
A kisértékűnek tartott homok is aranybánya lehet ott, hol közelben a város, melyben sokat építenek, de meg az asszonyok sikálásra is veszik. A kavicsnak, kivált, ha osztályozott, nagy kelete van cementbeton építéseknél, melyek évről-évre jobban elterjednek. Hol jó közutakkal és olcsó gépkocsiközlekedéssel rendelkeznek, ott esetleg több kilométer távolságra is lehet a nagyobb tömegű vagy súlyos terményeket és termékeket a nagyobb fogyasztó központokba szállítani. Mert: szemesnek áll a világ!
