Aki nem cáfolta, de nem is erősítette meg Petzer szocialista képviselőjével való házasságát – Ferenc József unokája az osztrák szocialista pártban – dédunokája, a 21 éves Ferenc József herceg, egyszerű munkás az Alpine Montangessellchaft telepén
Windischgraetz Erzsébet hercegnőről, Rudolf és Stefánia leányáról, Ferenc József unokájáról megírták, hogy jegyet váltott Petznek Lipót szociáldemokrata tartománygűlési képviselővel, a mödlingi polgári polgári fiúiskola tanárával. Windischgräetz hercegnőnek rosszul megy a sorsa. Atyjától, Rudolf trónörököstől örökölt nagy vagyonnal könnyelműen gazdálkodott a hercegnő.
IV. Károly királynak is ismételten bele kellett nyúlnia a pénztárcájába, hogy Windischgraetz Erzsébettel nagyobb baj ne essék. Amióta megszűnt az apanázs és az urától is elvált a királyi hercegnő, még súlyosabb gondok szakadtak a nyakába. El kellett hagynia a schönaui kastélyban berendezett fényes lakását, Bécsbe költözött, ahol egy bérkaszárnya első emeletén vett ki lakást. Utóbb ezt sem tudta tartani és a felét bérbe adta. A megmaradt részben él most négy gyermekével a legnagyobb visszavonultságban.
Legidősebb fia a 21 éves Windischgraetz Ferenc József herceg, egyszerű munkás az Alpine Montangesselchaft telepén.
Rendes munkásigazolványa van és tagja a szociáldemokrata pártnak, amelybe különben nem rég lépett be az édesanyja is. Petznek Lipót esztendők óta bejáratos a hercegnő házába. Segített a gyermekek nevelésében, oktatásában és fölhasználta minden befolyását a pártnál, hogy a szerencsétlen sorsra jutott királyleányon segítsen. Még nem bizonyos, hogy Petznek Lipótné lesz-e Erzsébet főhercegnőből, de mindenesetre bizarr szeszélye a sorsnak és korunknak, hogy boldogult emlékű Ferenc József király unokája tagja a szociáldemokrata pártnak.
Negyvenkétesztendős, de még mindig föltünően szép szőke asszony Windischgraetz Erzsébet hercegnő. Gyönyörű aranyszőke haja koronázza a fejét. Karcsú, sportokban megedzett elegáns termete kitűnően érvényesül a feszesre szabott angol ruhában. Aki látja nem becsülné többre 28-30 évnél. Nincs a szeme alatt egyetlen ránc sem, életének keserűségei, anyagi gondjai külsőleg éppen nem viselték meg, a kék szeme olyan üdén, fiatalosan tekint az emberre, mintha nem katonasorba való fia, eladó leánya lenne.
A Maxergasse 5 alatt lakik, a Kriegsministerium háta mögött. Nyolcszobás lakásából csak három szobát tartott meg magának. A Reggel munkatársát a hálószobában fogadta, fakult, kopott bútorok között. A könyvállványán szép sorjában Jókai összes művei. A szobalány, aki a szobába kísér, azt mondja németül:
- Tessék helyet foglalni, mindjárt jön a hölgy!
Nem császári fenséget mond, hanem – hölgyet. Ó, tempora!... Aminthogy, amint az előszobaajtóban ő császári fensége után tudakozódtam, szintén nyomban kiigazította:
- A hölgy itthon van! (Die Dame ist zuhause!)
Mialatt körülnézek a szobában, már be is lép az ajtón Windischgraetz Erzsébet hercegnő. Régi ceremóniák emléke szakad az eszembe, ahogy meglátom. Úgy is ugrom föl a székről, amint belénk nevelték, de közvetlenül és szerény mozdulattal a kezét nyújtja és szeretetreméltó mosollyal mondja:
- Kérem foglaljon helyet nálam! Ez a fogadószobám, lássa…
Aztán megkérdi:
- Magyar?
Az igenlő válaszra rögtön magyarra fordítja a szót:
- Igazán örülök, hogy magyar embert fogadhatok. Nagyon, nagyon szeretem a magyarokat. Mindig is szerettem őket, de talán most jobban szeretem mint valaha. Önérzetes, hű és igaz nép a magyar. Sokszor, ha fáj a szívem, Budára, Gödöllőre repülök, persze a fantáziám szárnyán.
Valamit szeretne még mondani, de elhallgat. Aztán elgondolkozva hozzáteszi:
- Bár Budapestre költöztem volna!...
Szünet… Erzsébet hercegnő inkább magának, halkan még hozzáteszi: Talán… Ki tudja… És már újra felém fordul és mosolyog:
- Fenség – mondom - , olvassuk, hogy Fenséged férjhez akar menni. Azért jöttem, hogy megkérdezzem, mi igaz a hírből?
Átnyújtok egy bécsi lapot, ökölnyi betűkkel van kinyomtatva ez a hír az első oldalra. Belenéz, elolvassa az első sorokat, aztán fölpattan a székről és azt mondja:
- Várjon, bemegyek és megolvasom a cikket! (Itt követte el az első hibát a magyar nyelvben!) Mindjárt visszajövök.
Átsiet a másik szobába és elmarad vagy 10 percig. Amikor visszatér, már megint németül beszél.
- Hát ez hallatlan! – mondja –
Nem mondom, hogy igaz, azt sem mondom, hogy nem igaz!
Egyáltalában nem nyilatkozom erről a kérdésről, csak annyit tudok mondani, hogy ez hallatlan és hogy – ez se történik meg velem, ha Budapesten lakom…
- Szóval nem igaz, Fenség? – kérdezem.
- Azt nem mondtam! Csak azt, hogy hallatlan beleavatkozni az ember magánéletébe. Hát még ma sem váltottuk meg magunknak azt a jogot, hogy úgy élhessünk, mint bárki más a világon és senkinek se legyen jussa a privátéletünkbe avatkozni? Nem szenvedtem még eleget? Az ügy érdeméről nem nyilatkozom egy szóval sem. Köszönöm, hogy eljött és írja meg a magyaroknak, hogy most 10 perc óta, még sokkal, de sokkal jobban szeretem őket. Isten vele!
Azzal nyújta a kezét és megszorítja az enyémet. Az audiencia véget ért.
