Sárba és botrányba fulladt az olasz-magyar válogatott mérkőzés. Labda helyett a küzdő felek egymást rugdalták – A párisi Slavick erélytelenül bíráskodott – Irreális pályán irreális volt az eredmény is.
Szép és lovagias küzdelmet vártak a futballrajongók a vasárnapi olasz-magyar válogatott mérkőzésen és ehelyett sáros úszómedencében föl-alárohanó, vadindulatú játékosok sportszerűtlen kavarodásán és botrányos magatartásán izgulhattak csak.
Az egész éjjel és nappal zuhogó eső annyira tönkretette az Üllői-úti pályát, hogy azon több helyen 30-40 centiméter magasan állt a víz, ami már eleve kizárt egy reális küzdelmet. Így is történt.
Bár a magyar játékosok teljes szívvel és lélekkel párosult nagyobb technikai tudással küzdöttek, Fortuna istenasszony elpártolt tőlük most is. Az ellenfél azonban, a hozzájuk szegődött szerencse mellett, még vad és mindent eltipró játékmodorral is korrigálni akarta az eredményt, amelynek következtében a küzdelem második felében teljesen fölborult a rend a pályán.
Slavick, párisi bíró, aki már sok kemény és ádáz küzdelemben briliánsan megállotta a helyét, most teljesen elvesztette a fejét és a botrányosabbnál botrányosabb jelenetek egymást kergették.
Mint a kültelki pályákon, úgy rontottak egymásra a játékosok. Nem ellenfelet láttak maguk előtt, hanem ellenséget és ebben úgy az olaszok, mint a magyarcímeres dressz viselői egyaránt vétkesek, amiért a legteljesebb megrovás illeti őket.
Slavick bíró sípjelére, körülbelül 15.000 főnyi közönség előtt, a küzdő felek a következő fölállításban léptek egy nagy víztócsa közepén szomorkodó labda köré:
Magyarország (piros): Zsák – Dudás, Senkey I. – Fuhrmann, Kléber, Reiner – Rázsó, Molnár, Pataky, Opata, Jeny.
Olaszország (kék): De Pra – Allemandi, Bellini – Bigatto, Bernardini, Janni – Conti, Balonciéri, Della Valle, Magnozzi, Cevenini.
Hatalmas lendülettel indul a játék és Molnár már az első percben kapura lő, De Pra azonban a helyén van és azonnal látni, hogy klasszis védőre akadt az olaszok hálója. Az első izgalmak után eseménytelen percek következnek és a közönség inkább azon mulat, hogyan „ródliznak” a játékosok a teljesen fölázott, puha talajon.
A magyar csatársor van állandó offenzívában, de csak a 14. percben tudnak elérni egy kornert, ami kiaknázatlanul marad. A további magyar támadások a baloldalról indulnak. Opatát és Jenyt a velük szembenálló half és bekk, de különösen a 16-os vonal tájékán fölgyülemlett víztömeg erősen hátráltatják az akciók befejezésében.
Az olaszok első komoly támadása a 15. percben indul. Conti helyezett lövését azonban Zsák elfogja. A 19. percben Dudás a frontban levő olaszok közül Ceveninit faultolja, amiért szabadrúgás ját. A labda Balonelerihez kerül, aki fejjel Della Vallehoz passzol, ő pedig a kitörő Zsák fölött a kapu jobb sarkába helyezi a labdát: 1:0.
A gól után két percig szünetel a játék, mert sem a bíró, sem a játékosok nem tudják megállapítani, hogy hol a pálya közepe. Végre sikerül. Újrakezdés után a mieink támadnak és a 25. percben Molnár hatalmas lövése csak centiméterekkel vágódik el a léc mellett.
Az olaszok ellentámadásba mennek át, amelyet Cevenini vezet. Beadása Contihoz kerül, aki Balonelerihez tolja a labdát, de ennek éles lövését Zsák bravúrosan menti. Ezután újra a magyar csatárok kerülnek frontba.
A 34. percben kornert érnek el, Kléber lövése a kitűnően helyezkedő De Pra kezében akad meg. Két perc múlva Conti lefut, lövését Zsák tipikus „zamorade”-val kiöklözi, a labda Magnozzihoz kerül, aki be is lövi. A bíró azonban nem ítél gólt, mert a lövés pillanatában három olasz játékos is off side-on állt, akik a befutó Dudást akadályozták.
A félidő végefelé lanyhult a tempó és a magyarok fölényét az olaszok csak az utolsó percben tudták megtörni. Félidő: 0:1. Az öltözőkben a játékosok szánalmas látványt nyújtottak. Csuromvizesek, sárosak voltak, némelyiknek még a szeme, szája és a haja is tele volt sárral. A magyar fiúk tiszta, hófehér dresszt öltöttek magukra, az olaszok azonban csak úgy piszkosan vonultak ki újra a pályára.
Újrakezdés után azonnal a mieink támadnak, de az olaszok már két perc múlva átveszik a támadó szerepét és Magnozzi lövése élénken foglalkoztatja Zsákot. Egy perc múlva Molnár kerül lövő helyzetbe, de fölvágják, utána rögtön Opatát. A bíró a 16-os vonalról büntetőrúgást ítél, de az éppen a kapus kezébe vágódik. A 6. percben Zsák, vállát fájlalva, elhagyja a pályát és helyét Fischer foglalja el, aki rövid percek alatt, két ízben is nagy önfeláldozással véd.
Változatos játék után a magyar csatársor lendül előre. Pataky pompás labdáját Molnár éppen lőni akarja, amikor kézzel megakadályozzák. A jogos tizenegyest a bíró nem ítéli meg. Két perc múlva nagy kavarodás De Pra kapuja előtt. A gól minden pillanatban esedékes. A fölhevült olaszok összevissza rugdosnak. Különösen Opatát éri több rúgás, aki persze nem marad adós és ezért nagy tumultus támad. Emiatt percekig áll a játék.
A 21. percben a magyar kapu előtt keletkezik hasonló jelenet. A kitörő Balonelerire Senkey és Reiner egyszerre rohannak és az olasz csatár elterül a földön. Egy perc múlva Baloneleri visszaadja a kölcsönt, amiért a bíró ki is akarja állítani. Erre egyszerre felbomlott a rend a pályán. Az olasz játékosok a bírót körülveszik, amire Slavick visszavonja a kiállítást és csak szabadrúgást ítél.
A 25. percben Rázsó és Allemandi párharcából utóbbi került ki győztesenként, mert Rázsót a 16-os vonalon belül a földre teríti. A bíró „tizenegyes”-t ítél, amire az olaszok le akarnak vonulni a pályáról és sportszerűtlen módon teljes hat percig megakadályozzák, hogy a labda a tizenegyes pontra kerüljön.
Végre Molnár nekikészülődik és pompás plaszírozott lövéssel kiegyenlít: 1:1. A közönség ujjong, Magnozzi pedig gúnyosan a tribün felé tapsol, amire éktelen füttyszó és pfujozás a felelet. Fuhrmann pedig elégtételül úgy elfekteti a legnagyobb tócsában, hogy percekig nem lát tisztességesen.
Az utolsó percekben szebbnél szebb támadásokat készít elő Pataky, de újabb eredményt már nem tudnak elérni a magyar csatárok.
