A M. A. C. 25 éves jubileuma
A Magyar Athletikai Club most ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját. A mi athletikai sportunk még csak huszonöt éves. Ez bizony nem nagy idő, de hát igaz hazájában, Angliában is, a hol pedig testedző sport iránt már évszázadok óta megvolt a kiváló és általános érdeklődés, csak a XIX. század közepe óta űzik a rendszeres és egyesületektől mívelt athletikát. Nálunk pedig az ország gondja bizony abban az időben más irányba terelte a közfigyelmet.
Azt, hogy aránylag oly rövid idő alatt mégis gyökeret vert nálunk az athletika, s hogy ma már a magyar athleták semmivel sem maradnak mögötte a külföldieknek, első sorban egy derék mágnásunknak, Esterházy Miksa grófnak köszönhetjük. Esterházy Miksa gróf Londonban, majd Amerikában követségi titkár volt sokáig; utóbb, a 70-es években haza került s legelső gondolata az volt, hogy Magyarországon is népszerűvé teszi az athletikát. S csakhamar (1875-ben) meg is alapította a Magyar Athletikai Clubot.
Mikor Esterházy Miksa gróf arra vállalkozott, hogy tért hódít nálunk az angol „ember-sport”-oknak nem könnyű dologba kezdett. Tudni kell, hogy Esterházy hazajövetele előtt néhány speciálisan magyar tornajátékon kívül csupán a német földről ide származott „szobatornászatot” gyakorolták. Súlyzóztak, a korláton megcsinálták a nagy és kis „olló”-t, a „hullámzás”t; gyakorolták magukat, a kar-, huszárforgóban, a nagy kelepczében, a kúszásban, meg még egy sereg olyan gimnasztikai mutatványban, melynek nagyon kevés praktikus haszna volt.
Esterházy Miksa a Magyar Athletikai Club megalapításával hadat üzent a német szobatornászatnak.
Azt tartotta, hogy első sorban szabad levegő kell az embernek s csak azután következik a torna. A futás, a vívás, az ugrás, birkózás, úszás, súlydobás: ezek fejlesztik az erőt, erősítik az izmokat és a tüdőt. S a mint Angolországban látta, ő is athletikai versenyek rendezésével akarta elérni czélját.
Azonban szinte érthetetlen az a közöny és előítélet, a melylyel akkoriban a magyar közönség nagy része az athletika iránt viseltetett, később pedig valósággal harczra kelt egymással az angol athletika és a német gimnasztika, míg aztán végre is a küzdelem az angol irány győzelmével végződött. Az athletika csaknem teljesen kiszorította a német szobatornairányt; csak a középiskolák tornatermeiben szerepelt még belőle egy kevés – hírmondónak. Ez sport szempontjából fölötte fontos vívmány pedig a Magyar Athletikai Club érdeme.
Természetesnek találja mindenki, hogy a kezdet kezdetén bizony a Magyar Athletikai Club nem volt az a hatalmas egyesület, a mivé az évek során izmosodott. Tengernyi fáradságba került, a míg azzá nem lett, a mi most. Legnagyobb szerencséje azonban minden esetre az volt, hogy mindig olyan férfiak állottak az élén, a kik nem kimélték a szép ügytől sem a lelkesedést, sem a fáradságot. A club alapítója, Esterházy Miksa gróf, ez a testestől-lelkestől magyar főúr, kit a külföld levegője nem tett kozmopolitává, maga is aktív athleta champion volt; az ő műve a club első alapszabálya is, a melyet angol mintára, önállóan állított össze.
Eszterházy grófnak az volt a czélja, hogy az angol sportokat nálunk a tökély magas fokára emelje. Az ügynek meg tudta nyerni Magyarország legelőkelőbb családait is: az Esterházyakat, az Andrássyakat, Batthyány, Bezerédy, Bánffy, Bethlen, Cziráky, Dessewffy, Jósika, Kinsky, Khuen-Héderváry, Csekonics, Csernovits, Blaskovich, Edelsheim-Gyulay, Hadik, Festetich, Károlyi, Karátsonyi, Latinovits, Lónyay, Odescalchi, Pálffy, Révay, Széchenyi, Teleki, Zichy, stb. családokat.
Mikor Esterházy Miksa 1883-ban meghalt, a magyar athletika ügyének legbuzgóbb szószólója szállt vele sírba.
A Magyar Athletikai Club nyomában egész sereg sport-club alakult, de ezek közül is mindmáig megtartotta az első helyet az athleták clubja, sőt idők folytán egyre jobban kiterjeszkedett. Ma már van csónakháza, vívó-, football- és úszó-osztálya, Balaton-Földváron pedig sporttelepe; azonkívül jól berendezett kaszinója a Szentkirályi-utczában. Vívnak, úsznak, futnak, birkóznak, sulyt dobnak, labdát rúgnak, lawntenniseznek és kerékpároznak az athleták. Athléta-bajnokokat nevelt az a club, olyanokat, a kik közül sokan ma más téren szerepelnek ugyan, s nem a versenypálya porondján, de a kik bizonyára ma is örömmel emlékeznek vissza az athleta kor boldog idejére.
Volt idő, mikor Kubik Béla, most országgyűlési képviselő, mint úszóbajnok aratott babérokat. Egész sereg régi athléta bajnok ma is kiváló szerepet játszik az athléta-vilábgban. Így Koller Károly dr., Porzsolt Ernő, Réthy Pál, Dáni Nándor, Szokoly Alajos, dr. Porteleky László és mások. Nagy tekintélynek örvend Bothmer Jenő báró huszárkapitány, a híres sportsmann. Asbóth Jenő Bothmerrel és Iványi Gyulával szervezte a club kebelében az „öreg urak vívó társaságát”.
Legnagyobb szerencséje ennek a clubnak, hogy ma is olyan férfiak állanak az élén, a kik komolyan veszik a magyar athletika ügyét és odaadással munkálkodnak felvirágoztatásán.
Az elnök: Andrássy Géza gróf, v. b. t. t., országgyűlési képviselő, a sportnak lelkes, áldozatkész barátja. A club egyik alelnöke Széchenyi Imre gróf, főrendiházi tag, kit társadalmi és gazdasági kérdésekben mondott hatalmas és hatásos beszédeiről is jól ismer a közönség.
A másik alelnöke a clubnak Krasznay Ferencz dr. ügyvéd, ki elfoglaltsága mellett is mindig szakít magának időt arra, hogy az Athletikai Club ügyeiben fáradozzék; első rendű sport-szaktekintély s minden angolországi útjáról hoz haza valami érdekes új sport-dolgot. A club nagybuzgalmú titkára Krepelka Béla, a ki a sport ügyekben kiváló ismeretekkel bír. A kiválóbb szereplők sorából megemlítjük még Gerenday Bélát, a csolnakos szakosztály igazgatóját, a kinek főrésze van abban, hogy a regatta-versenyek olyan magas fokon állanak.
Ily férfiak vezetése alatt bizton remélhető a Magyar Athletikai Club további virágzása.