Az őskori állatok eltüntek a föld színéről. A hatalmas szörnyetegek sokféle szárazföldi fajtája közül egyetlen egy sem maradt fönn, hogy az, állatvilág mai méreteihez szokott szemünk csodálkozva torpanjon meg rajta.

Csak a tenger vizeiben élnek még óriási lények, a bálnák. Ezek a félelmes őskori csodaszörnyek egyetlen élő maradványai, amelyek a tenger mélységeiben találtak menedéket az élet fönmaradásáért vívott, végtelenül elkeseredett harcban.

A modern természettudomány ugyanis mindjobban hajlik arra a fölfogásra, hogy az őskor csodálatos alakú szörnyetegei a teremtő erő pazar méretű kísérletei voltak. A természet teremtő ereje ugyanis ugy dolgozik, mint a művész. Először vázlatokat készít. Amelyik próbálkozása utóbb nem nyeri meg a tetszését, azt könyörtelenül eldobja. A tetsző részleteket azonban megtartja és ezt beleilleszti az újabb vázlatba.

Az élettudomány legújabb kutatásai kezdenek oda mutatni, hogy az őskor roppant méretű szörnyetegei egyéneden ilyen eldobásra mondjuk tovább fejlesztésre szolgáló vázlatai voltak a teremtésnek. A legősibb sárkányszerű szörnyalkolások vizi, szárazföldi és légi életre egyaránt be voltak rendezve, de tökéletlenül.

A levegő mutatkozott legkevésbé alkalmas elemüknek. Aztán a szárazföldön váltak lehetetlenné. Végül csak a tenger maradt meg számukra, amelynek mélységeiben esetlen testükkel talán épp napjainkban kínlódják haláltusáikat ügyesebb ellenfeleik fojtogató gyürüjében.

De azt is kezdi ma már átlátni a formában Mai állatvilágunk nem más, tudomány, hogy az esetlen testü őskori állatok nem tüntek el nyomtanul. Sőt még ma is élnek. Itt élnek szemünk előtt hihetetlenül átalakult, mint az őskor csodalényeinek évezredeken át ráspolyozott, finomított ivadékai, szinte megismerhetetlen leszármazottjai.

Ha fölturnánk mélyen a föld egész felületét s minden rétegből gondosan összeszednők az állati csontokat, ki lehetne mutatni, mikép formálódtak át az őskor szörnyetegei a mi világunk állataivá. Ennek a tudományos szempontból nagyszerü útnak a megtevése természetes lehetetlen.

Meg kell elégednünk azzal, ha a véletlen dobja kezeink közé valamelyik ősállal csontvázát vagy ennek egyes darabjait. Ügyes, szellemen természettudósok aztán felépítik, egyes darabokból rekonstruálják a kihalt ősvilági szörnyetegek teljes csontvázát. Mi azonban értelmetlenül bámuljuk meg ezeket a szörnyű csontvázakat a múzeumok üvegszekrényén át.