A zsombék mellett az úszószigetek és „lebegő"-lápok keletkezése a mi lápjaink legfeltűnőbb jelensége. Tudjuk, hogy a növények teste átlagosan a víznél könnyebb, s az elhalt, de még el nem korhadt növényi anyagok a vízen úsznak.

Az úszó lápok keletkezése is azon alapszik, hogy a felhalmozódott elhaló és úszó anyagok tömegén növényzet települ meg. A mi lápjainkon azonban a természet maga, élő növények segítségével létesít ilyen lápokat. A nádnak (Phragmites vulgaris) ugyanis az a tulajdonsága van, hogy élő tarackjai képesek a víz tükrén úszni.

Nádassal szegélyzett állóvizek partján gyakran láthatunk több méterre benyúló nádtarackokat; ezek később, ha légbeli hajtásokat hajtanak, azok súlya alatt lassan mégis lemerülnek, de lassankint az elhaló, s egymással össze-vissza szövődött tarackokkal mégis annyira meggyarapodnak, hogy a víz színén úszni lépesek.

A víz színén úszó nádtaracktömeget azután más lápnövények is benépesítik, úgy, hogy a képződmény annyira növekedik, hogy az ember súlyát is jól elbírja, így a tó partjáról a parton élő náderdőhöz szorosan hozzánőtt lebegő láp képződik, ami mindinkább beljebb nyomul a víz tükrén és kisebb állóvizet teljesen be is nőhet.

Ilyen lebegőláp van pl. Pest-megyében a Veresegyházai tavon és Tolna-megyében, Simontornya mellett a „Pósa"-tavon, s másutt. Mindkettőnek partjától már 5-20 méternyíre benyúlik a lebegőláp. Az úszó lápszőnyeg felé haladva, észre sem veszszük, mikor lépünk a már víz felett lévő részre; rajta járva, egész biztos talajon érezzük magunkat, de lépteink súlya alatt az egész lápszőnyeg hullámzó mozgását észlelhetjük. Belső széle már nem bír meg tökéletesen, lesüllyed alattunk, de amint visszalépünk, ismét elfoglalja előbbi helyzetét.

Az úszó lápszőnyegen, pl. a veresegyházai tavon, itt-ott nyílások, leginkább kerek lyukak vannak, amelyekben a tó vize villan ki. Gyakran még ezekben az egész kis, néhány arasz átmérőjű lyukakban is tavirózsa (Castalia alba) virul.

Az úszó láp kialakulásához sok idő kell, ott tehát, ahol úszó láp van, rendesen érdekes növényzet is díszlik, például ilyenek a Veresegyházai- és Pósa-tó. Előbbi lápján az Alföldön ritka vidrafű (Menyanihes trifoliata), a Carex pseudocy-perus nevű sás. mindkettőn a felelte mérges csomorika (Cicuta virosa), a Posa lápján ezenkívül a tőzegharaszt és a lépi cserbóka (Sonchus palustris) is él.

A partról benyúló lápszőnyeg bizonyos esetekben a partról leszakadhat, s így úszó szigeteket alkot. Az így keletkezett úszószigetet a szél hol ide, hol oda sodorja előbb-utóbb azonban holt pontra jut, s ismét a partiláphoz kötődik.

Ezért az úszószigetek élete csak ideig-óráig tart, s a néphitben s a regényirodalomban megnövekedett terjedelmet és jelentőséget bajosan éri el. Apróbb és rövidéletű úszó szigetek, egy-két négyzetméternyi területtel a legtöbb náddal szegélyezett állóvizen keletkeznek.

Dr. Boros Ádám.