Az oxigén háromatómos molekulája, az ozon (O3), már régóta ismeretes. A hidrogén hasonló összetételű molekulájáról azonban csak azóta van tudomásunk, mióta a csatorna-sugarak részecskéinek tömegét meghatározták.1 Az első ilyenforma méréseket THOMSON J. J. végezte.
Annak pontos megállapítását, hogy a csatornasugarak pozitív töltésű H3 molekulájának tömege héliumra (He = 4.00) vonatkoztatva 3.024, azaz a hidrogénatom (H = 1.008) tömegé-nek éppen háromszorosa. ASTON F. W.-nek köszönhetjük (1920). – WENDT (1920) és VENKATAKAJAMAH (1921) részben az ά-sugarak, részben az ózonizátorok segítségével a H3 előállításának több lehetőségét találták meg.
Legújabban PANETH F. és munkatársa PETERS K. ismertetnek két eljárást. Első kísérletük alkalmával izzó NERNST-féle pálcák 3 mellett, másodízben izzó palladium-hajszálcsövön át vezetett hidrogén sikerült aktiválniuk. Kísérleteiknél a hidrogént normális nyomású térből alacsony nyomású (0.01-100.0 mm higanyoszlop) térbe áramoltatták. Az izzó testek mellett elhaladt hidrogén (H2) aktiv hidrogént (H3) tartalmazónak bizonyult.
Az aktivált gázt folyós levegővel teli DEWAr-palackba helyezett U-csövőn átvezetve, a H3 kondenzálódott; a palackot elvéve, a H3 tovadiffundált és kimutatható volt. Kimutatására PANETH és PETERS azt a sajátságát használták fel, hogy elemi kénnel igen könnyen egyesül, míg a hidrogén csak magasabb hőfokon lép vele kénhidrogén (H2S) keletkezése mellett - reakcióba. Az aktivált gázt kénporral telt csövön átvezetve, a megnedvesített ólompapirost megfeketítette.
PANETH-ék a színváltozás alapján a keletkezett H3 mennyiségét 0.01 mg-ra becsülik. A H3 már kb. 10 p.-ig tartó kondenzálás után is kimutatható volt. Ennyi idő alatt mindössze 20 cm3 hidrogén haladt át a készüléken. A H3 erős reakcióképességét véve alapul, WENDT én LANDAUER a hyozon elnevezést ajánlották megjelölésére.
Reakciói közül megemlítendő még, hogy a sárga wolframoxidot (WO3) kék wolframoxiddá (WO2) redukálja. Higanygőzök katalyites hatást fejtenek ki a kondenzált H3-ra és elbontják. Ezért például a mano-métert közbeiktatott - szintén folyós levegővel hűtött - U cső segélyével kell a kondenzáló edénytől elválasztani.
Az egyatomos hidrogént (H) LANGMUIR már 1912-ben előállította. Ez izzó drótfelületeken, valamint elektromos kisüléseknél keletkezik. Csak igen kis nyomás mellett mutatható ki; igen erősen adsorbeálódik s így pl. üveggyapoton - a H3-al ellentétben - nem vezethető keresztül. Kondenzálva elveszíti aktivitását. Számos fém (pl. platina, wolfram) erősen adsorbeálja és egyúttal polymerizálja molekuláris hidrogénné (H2-vé). Az egyatomos hidrogén a sárga wolframoxidot szintén redukálja.
Brummer Ernő.
