Mayer Róbert óta tudjuk, hogy az a valami, amiből munka lesz, az energia, munkavégzés, átalakulás közben nem vész el, mennyiségében mindig ugyanaz marad, bár külső megjelenésében meg is változik.

Ő bizonyította be, hogy adott esetben egy bizonyos mennyiségű mechanikai munka, (pl. 427 méter-kilogrammnyi munka) elvégzése után keletkező meleg mindig ugyanaz (1 kg kalória), s ha ugyanekkora meleg-mennyiséget sikerül ismét mechanikai energiává átalakítani, belőle annyi munkát kaphatunk, mint amennyiből eredetileg kiindultunk.

Ha azonban valaki az energia megmaradásának ekként körvonalozott elvét megismeri, nem fogja még megérteni, miként lehetséges, hogy a különböző munkák elvégzésére újabb és újabb energiaforrásokra, szénre, vízerőre stb. van szükség, miért beszél. a technikus energiafogyasztásról, amikor ez energia mennyiségében mindig megmarad és el nem fogy? S kérdésinek felvetésében igaza is volna, ha csupán egyes-egyedül az energia megmaradásának elve volna az energiaváltozásokra, folyamatokra mértékadó.

Csakhogy azokat az energia megmaradása elvén kívül egy talán még fontosabb természettörvény kormányozza, melyet az energia megmaradásának elvével szemben paradox módon éppen a hasznosítható energia fogyása elvének nevezhetnénk.

Lássuk ez utóbbit közelebbről. Ha ugyanis a különböző energiafajok mint amilyen a mechanikai energia és a meleg is, tetszésszerint volnának egymásba átalakíthatók, akkor természetesen sem energiafogyasztásról sem pedig hasznosítható energia elveszéséről nem beszelnénk, mert az eredeti energiái veszteség nélkül visszakapva, tulajdonképpen bármikor helyreállíthatnók azt az állapotot, amelyből kiindultunk s ilyenformán az energiaátalakulásoknak majd az egyik irányban, majd pedig visszafelé történő véghezvitele által a folyamatokat akárhányszor megismételhetnők.

Csakhogy ez energiafajok általában nem alakíthatók át egymásba tetszés szerint az egy bizonyos irányban munkavégzés közben átváltozott energiát nem lehet föltétlenül visszaalakítani, mert az energiaátalakulások jórésze nem megfordítható (irreverzibilis).

Ha pl. a mechanikai energia munkavégzés következtében meleggé, hőenergiává alakult át ezt a hőenergiát rendes körülmények között már nem lehet teljes egészében mechanikai munkává visszaalakítani. A visszaalakított mennyiség ugyan hódol az energia megmaradása elvének s ha az egész meleget vissza lehetne alakítani, természetesen a teljes munkát vissza kapnók, csakhogy éppen maga a visszaalakítás nem teljes.

Mert ha hőenergiából mechanikai energiát akarunk előállítani pl. gőzgépben, e célból a thermodynamika elvei szerint a hőt magasabb hőmérsékletű helyről alacsonyabb hőmérsékletű helyre kell átvezetni s ezenközben a hőnek csak egy töredéke alakul át mechanikai munkává, míg a többi mint energia kerül át az alacsonyabb helyre.

Egyszóval a mechanikai energia, mely hőenergiába megy át, nem fordítható ismét egészen vissza, hogy munkát végezzen s az ilyen energia egyrésze a hasznosítás szempontjából elveszett. Ilyen esetben tehát joggal beszélünk energiafogyasztásról az erőforrás energiájának elhasználásáról s a gyakorlat nyelvén egyúttal munkavégzésről.

Megfordítható (reverzibilis) folyamat esetében energiafogyasztásról szó sem lehet, hiszen itt tulajdonképpen az inga példájával találkozunk, melynél a folyamatnak oda- és vissza való elvégeztetése által az eredeti helyzetbe jutunk vissza. Az inga munkájáért azonban pénzt nem fizet senki.

A technikában ugyan gyakran vesszük hasznát (közelítőleg) a megfordítható (reverzibilis) folyamatoknak is (midőn többek között a mechanikai energiát olyan energiákká alakítjuk át, pl. elektromos energiává, amelyek a gyakorlati nehézségeket nem tekintve, teljes egészükben visszaalakíthatok mechanikai munkává), csakhogy ily esetekben nem szólhatunk energiafogyasztásról, az akkumulátorban pl., amelyet feltöltöttünk, a hasznos energia úgyszólván teljes egészében benne van s csak akkor vész el, ha „munkát" végeztetünk vele. pl. gépkocsit hajtatunk általa, stb.