Sokszor és sokat vitatkoztak már arról, hogy lehet-e régebben megfilmesített műveket újra megcsinálni s a vita azok javára dőlt el, akik azt hirdették: az értékes filmek megérdemlik, hogy új feldolgozásban kerüljenek a közönség elé. A jó filmtéma ismételt feldolgozása annál inkább jogos, hiszen a filmművészet és a filmtechnika a legutóbbi években rendkívül sokat fejlődött s ma már mennyivel más eszközökkel csinálnak meg egy filmet mint öt vagy tíz évvel ezelőtt.
Ezt a különbséget láthattuk a legutóbbi "Quo vadis" filmen, amelyet tízévi pihentetés után újra vászonra vittek az elmúlt évben. Ezen a téren azonban a rekordot kétségtelenül a Nordisk-filmgyár A maharadzsa gyöngye című filmje tartja, amelyet most filmesítettek meg harmadszor. Először a mozi őskorában került vászonra Sam Ask romantikus, színpompás keleti története, amelynek főszerepében új nagy filmszínészt avatott a mozi közönsége: Gunnar Tolnaest.
A nagy északi filmművész első igazi sikerét jelentette A maharadzsa gyöngye s vele indult el a népszerűség útján Lilly Jacobsohn is. Évek múltak, a közönség még mindig szeretettel emlékezett a maharadzsa gyöngyére, technikai szempontból a film sokkal primitivebb volt, semhogy újra műsorra tűzhették volna. Ezért az egyik berlini gyár úgy segített a dolgon, hogy újra fölvette a történetet, ismét Gunnar Tolnaes játszotta a maharadzsát, partnere pedig Erna Morena volt.
Azóta hét év múlt el s most, hogy a Nordisk-filmgyár fennállásának huszadik évéhez érkezett, jubileumot egy reprezentáns filmmel kívánta megünnepelni. A választás "A maharadzsa gyönyé"-re esett, amelyet A. W. Sandberg rendezésében harmadszor is filmre vittek. Gunnar Tolnaes harmadszor is eljátszotta a rádzsa színeit és érdekes szerepét, a "gyöngye" pedig ezúttal Karina Bell, a fiatal Nordisk színésznő, akit több filmből már a magyar közönség is ismer.