A magyar születésű „legnagyobb német riporter” Békéscsabán „felfedezte”, hogy Albert Dürer német festő – magyar volt
A német könyvpiac legnagyobb kritikai és közönség-sikerét ebben az évben Egon Erwin Kisch „Der rasende Reporter” című könyve aratta. A könyv hosszabb lélekzetű riportok gyűjteménye, egyben ragyogó példája az újságírás művészetének. A kritika elragadtatással fogadta ezt a művet és megállapította, hogy Egon Erwin Kisch a legnagyobb élő riporter, aki az újságírás mesterségét klasszikus művészetté tökéletesítette.
Van Kisch könyvének egy fejezete, a Dürer nyomában című, amely bennünket magyarokat közelebbről is érdekel. Ebben a fejezetben hosszasan és részletesen bizonyítja Kisch, hogy Alber Dürer a világhírű német művész tulajdonképpen magyar származású, mert a békéscsabai Ajtóssy-családból származik.
A későbbi Dürernek az apja vándorolt ki Békéscsabából Nürnbergbe, ahol a Thürer nevet vette fel, amely később - - a tájszólás a „T”-t – „D”-nek ejti – Dürrerre változott. Kisch eme „felfedezését” – amit egyébként a műtörténelem mindig tudott - még a háború első esztendejében tette, amikor a békéscsabai ezredben teljesített katonai szolgálatot. Felfedezése heteken át tartó kitartó kutatásoknak az eredménye, hiszen az Ajtóssy-családra vonatkozó összes okmányokat felkutatta és amikor a bizonyíték a kezében volt, a „Berliner Tageblatt” hasábjain jelent meg a szenzásciót keltő Dürer-cikk.
Kisch eredetileg hosszabb cikksorozat közreadását tervezte, de már az első cikk megjelenése után – állítólag – a „Verin für Erhaltunk des Deutschtums in Auslande” közbenjárására az illetékes hatóságok a cikksorozat folytatását betiltották és pedig azzal az indoklással, hogy Dürer német – és nincs tovább! Pedig a „Verien” ezt a „szenzációt” már régen tudhatta volna, csak egy műtörténeti lexikont kellett volna elolvasnia.
Az akkori idők lehetetlenné tettek minden további opponálást és így Kisch csak most, fentebb említett könyvében hozhatta a német nyilvánosság elé cikkét és német nacionalista oldalról természetesen már eddig is számos támadásban részesült miatta. Mindez persze mitsem változtat azon a tényen, hogy Albert Dürer, a német művészettörténelem legnagyobb büszkesége – magyar.
És éppen így magyar Egon Erwin Kisch is, akit a német sajtó a „legnagyobb riporte” címmel tüntet ki.
Kisch ugyan Prágában született, szülei azonban magyar felvidékről származtak át Csehországba. Kisch éveket töltött Magyarországon, majd a háború utolsó éveiben Horthy Miklós akkori ellentengernagy mellett a „Viribus Unitis”-en mint sajtótudótudósító teljesített szolgálatot.
A háború után Bécsben, majd Prágában volt újságíró, míg Berlinbe nem került, ahol rövid idő alatt a legismertebb újságírók sorába küzdötte föl magát. Néhány nappal ezelőtt jelent meg legújabb műve Hetzjagd durch die Zeit címen. E könyvében is sokat ir Magyarországról és roppant érdekes az a fejezet, melyben a Kárpátokban töltött háborús éveket írja le.
Kisch tengerész is volt, amit a mellékelt kép tetoválásai is mutatnak. A tengerészeknél ugyanis a tetoválás régi divat.