Gyárfás Elemér

Ideált keresünk, magyar ideált. Tipust, mintát, hőst kell választanunk, ebben a vadult, gőzös és halálosan felelős korszakban. Ez utveszejtő ködökben, a fejünk fölött száz hangon rádiózó jelszavak alatt jellemet kell mutatnunk, egyéniséget, férfit, aki szobori szilárdsággal álljon előttünk, akiknek lábai alatt a talajt a délibáb hintálja.

Ki ez a hőse korunknak, akinek a neve felé karunkat nyujtjuk, reá mutatni: nézzétek, urak! Figyeljetek fiuk, tanuljatok! Ki ez a Gyárfás Elemér? Mit müvelt ő a nemzeti ujjászületés és akciós esztendeiben? Nem emlékszik, ugy-e, senki, hogy Gyárfás Elemérnek akárcsak egy, tüzes kiáltását is hallotta volna… nem, és nem tud felőle senkise, hogy ez a nemzeti hős egy szál embert is fölköltött volna, egyetlenegy zsidót is fölképelt volna a honért való szentelt hevületében. Nem.

Gyárfás Elemér erdélyi magyar. Gyárfás Elemér az erdélyi magyar politikus, akit a román hatóságok kipucccsoltak a választáson a csiki szenátorságból. Gyárfás Elemér az a székely, aki a maga szülőföldjén a maga véreiért viaskodik a román megszállás első órája óta. A háboru vége fele, amikor Esterházy Móric gróf ült a miniszterelnöki székben, egy fiatal tisztet hivtak haza a Kárpátokból a dicsőszentmártoni főispánságra… egy, nagymüveltségű, józan és kemény székelyt, Gyárfás Elemért. A megszálláskor a dicsőszentmártoni főispán nem szaladt föl Pestre másik méltóságért, másik stallumért: otthonmaradt, türni, szenvedni, kitartani, vigyázni, küzdeni, helytállni. Dolgozni.

A népszerü, a fellengős, a mámoros, a könnyü irredentizmus itthon ágál és szaval Csonka-Magyarországon, bus és haragos nótákat danol és oláht vagy olájt kiált a maga lelki kielégülésére. Azzal persze nem fájthatja a fejét, hogy az irredentizmus szerelmes üzeneteire a cserébe gyötört székelység keserves nyögése a visszhang… Gyárfás Elemérről nem is tudni, hogy irredenta-politikus-e vagy sem. Ő székely, mint ahogy az angol angol. A sziv az összehajtogatott nemzeti zászlóba takarva dobog… a fej dolgozik, a szemek előre néznek, józanon. Gyárfás Elemér a jognak, a törvénynek a jogosult és törvényes bajnoka.

Ő a realitások hőse. Ő az okosság, az emberség, a hasznosság, a produkció. Gyárfás Elemér nem megy a börtönökbe az erejét elepeszteni. Ő közgazdasági faktor, a banjszindikátus elnöke, Gyárfás Elemér a hat román esztendő alatt három sulyos, értékes könyvet irt francia nyelven.

A negyvenéves Gyárfás Elemér az élet, az erő, a jelen és jövendő. Ő az az Európa, az a kultúra, az ami halhatatlan tehetségünk és lejárhatatlan fölényünk, amelyet mi itthon annyival többet emlegetünk, mint bizonyitunk…ő Gyárfás Elemér, megbuktatott és fölemelt fejü erdélyi szenátor a Thökölyek, Mikes Kelemennek, Bólyaiak, Brassaiak, Apáthyak örök véréből való székely, akik világosságot, boldogságot, becsületet és ellophatatlan jusst jelentenek mindnyájunknak, akik magyaroknak születtünk és születünk ezen a Földön.