Herriot vasárnapi beszédében elődeit vádolja Franciaország katasztrófájáért

Páris, április 5.
Herriot miniszterelnök vasárnap Fontainebleuben hatalmas beszédet mondott, amelyben szokatlan hevességgel támadta Poincarét, Millerandot és Clemenceaut. Azzal vádolta őket, hogy az imperializmus katasztrófapolitikáját csinálták, amely romlásba vitte Franciaországot. Ne a mostani kormányt okolják – mondotta Herriot – a frank kriziséért, hanem azt a politikát, amely rövidlátásával és makacsságával vészesebb volt Franciaroszágra, mint maga a háboru.

Egy ország, amelynek akkora függő adóssága van, mint Franciaországnak, már nem ura teljesen belső politikájának és külföldi tartozásai miatt nincs meg a teljes szabadsága a külpolitika terén sem. Ez az igazság és ezt kimondani hazafiui kötelesség. Az összefogásra irányuló fölszólitásra az volt a válasz, hogy a reakció egységére törekszenek, mint a régi kamara idején. Valamennyi franciához fordul, hogy fölismerve kötelességeiket és érdekeiket, mindent kövessenek el a frank javitására és a francia adósság törlesztésére.

De Monzie pénzügyminiszter már elkészitette azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket kedden tárgyal a minisztertanács. Ezek a javalatok hir szerint nem nyulnak sem a vagyonváltság sem az infláció eszközeihez, hanem különböző monopóliumok bérbeadásával és a közvetlen adók emelésével akarja szanálni a francia közgazdasági és pénzügyi bajokat. De Monzie pénzügyminiszter négy milliárd értékü ideiglenes államjegyet akar kibocsátani, hogy a tezaurált tőkét napvilágra kényszeritse. Nagy politikai nehézség az Herriot-kormány számára, hogy az uj pénzügyminiszter ragaszkodik a vatikáni követség fönntartásához. A helyzet tehát az, hogy míg a jobboldal szivesen látja De Monzie pénzügyminiszterségét, a cartel gauche a kormány politikájának föladása miatt panaszkodik.

Herriot két malomkő közé került és ha ügyes taktikával el is tudná odázni a kormány bukását, a lemondás bármelyik nap bekövetkezhetik.