Hogy él Heltai Jenő Budapesten és hogy élne Párisban, ha véletlenül francia irónak születik

Vasárnap délután megláttam Heltai Jenőt az egyik köruti kávéház terasszán, amint a tikkasztó kánikulában uzsonnázott. Hirtelen, minden ok nélkül az jutott eszembe, hogy a párisi Heltai Jenő ilyenkor cutawayben és cilinderben sétál Longchampsban, a Grand Prixen, és ime, a pesti Heltai Jenő még csak a Király-dijra sem ment ki, hanem itt ül egy polgári kávéházban és csöndesen issza uzsonnakávéját. Miért?

Odaléptem hozzá és őszintén elmondtam neki gondolataimat. Ö derüsen mosolygott szavaim fölött, derüsen és megbocsátóan. Én pedig tovább füzve a támát, most már arra kértem meg, mondaná el nekem, hogy is él egy francia Heltai Jenő és hogyan – a magyar. Heltai mosolyogva dőlt hátra a székében és – felelt a kérdéseimre. Lehet mulatni rajta. Ime:

- A francia Heltai Jenő délelőtt 10 órakor ébred. Ekkor bejön a komornyikja és ezüst tálcán behozza neki a reggeli csokoládéját, az ujságokat és a leveleket. Az iró megreggelizik, felölti fekete selyem píjamáját -, mert időközben értesült arról, hogy a masszőr és a borbély már várja a fürdőszobában. Átmegy a fürdőszobába, átadja testét a jótékony hullámoknak, utána pedig a masszőrje és a borbélya veszik munkába.

Félórácska pihenés után visszatér hálószobájába ahol a komornyikja jelenti, hogy a titkár úr és a gépírókisasszony már megérkezett. Ebéd előtt egy órai könnyü munka, levelek elintézése, a kihallgatásokért jelentkezők, üzleti megbeszéléseket folytatni akarók, telefonon jelentkezők, randevuk és fogadóórák beosztása. A tikárnak – aki egy tehetséges fiatal író, természetesen – elmondva főbb vonásokban az estére megírandó cikk tartalma. 12 órakor ebéd valamelyik kedves, nyári vendéglőben Champs Elyseén, egész egyszerü ebéd – mindenesetre egy pohár finom benediktiner vagy Fine champagni, utána pedig egy havanna, no, nem ünnepi alkalomra való, hanem csak a rendes mindennapi.

A vendéglőbe gyalog megy, ebéd előtt egy kis séta nem árt, - ezt annyival könnyebben teheti meg, mert hiszen a palotája ott van a Champs Elysée szomszédságában, nem messze a köztársasági elnök palotájától, az Elyséetől. Ebéd után hazamegy és negyedórai könnyü álom után végre komoly munkához lát. Aszerint, hogy regényt ír-e vagy drámát: elmondja titkárának főbb vonásokban – ha regényt ír a következő folytatás, ha pedig drámát ír a következő jelenet tartalmát, vagy pedig ha különösebben ihletett hangulatban van, ő maga személyesen diktálja le a gépírókisasszonynak a folytatást vagy a jelenetet.

Azután jönnek a kihallgatások: kiadók, francia vagy külföldi hírlapírók, akik interjuért jönnek, esetleg filmügynökök vagy amerikai szinigazgatók, sőt hellyel-közzel mindenféle ajánlólevéllel nagyon kedves fiatal nők, akik a szinmüvésznői pályára óhajtanának lépni és ebből a célból hajlandóak az írónak bemutatkozni s nemcsak a bennük rejlő lelki tehetségeket hajlandók kedves és elmés társalgás formájában napfényre hozni, hanem lényük külsőségeit is, - ahogy Párisban mondják: akadémiájukat is hajlandók kedvező világításban az iró müértő szemei előtt föltárni.

A müvészettel való intenziv foglalkozás közben elérkezik a vacsora ideje, amelyet az iró most már társaságban tölt el, mert hiszen vacsorára Rochefoucoult herceghez hivatalos. Természetesen frakkot ölt, autóba veti magát és néger söffőrjének, valamint kedvenc farkaskutyájának társaságában megjelenik a herceg palotájában. Vacsora előtt egy kis cerclet tart, jóindulatáról biztosítja a püspököt, aki akadémiai tagságra óhajt pályázni és bársonyos szempillantással simogatja végig azokat az előkelő hölgyeket, akik közül legközelebbi flirtjének áldozatát fogja kiszemelni.

Vacsora után aztán klubjába megy, nyer vagy veszít egy pár száz aranyat, még megiszik egy kávéház terraszán vagy valami előkelő mulatóhelyen egy pohár pezsgőt és azután hazamegy a szép enyhe májusi éjszakában, miközben az autója nesztelenül követi őt a kocsiuton.

Hazaérkezve, arra gondol, hogy miután még korán van, jó volna lefekvés előtt egy jó könyvet olvasni. Körülnéz a könyvtárteremben, hogy mi volna az a jó könyv és rövid habozás után előveszi most megjelent és eddig százezer példányban elkelt legujabb regényét, olvasni kezdi és egy pár szebb helyen fejcsóválva azt mondja: a titkárom nem is ir rosszul, ebből a fiuból lesz még valami…

Na és az igazi Heltai Jenő?

- Az igazi Heltai Jenő? Ő is fölkel 10 órakor egyszerü lakásában, amelyhez most végre hozzájutott, miután 8 esztendeig hiába könyörgött az összes miniszteriumokban és hatóságoknál, hogy lakást utaljanak ki neki, ami azonban nem történt meg, aminek következtében a 8 év alatt mindössze egyetlenegy munkáját tudta befejezni, azt is olyan szegényes körülmények között, hogy nem diktálhatta sem titkárának, sem gépírókisasszonyának, hanem elejétől végig kénytelen volt saját maga kitalálni és megírni.

Most végre sikerült annyi pénzt kölcsön kapnia, hogy egy lakást tudott vásárolni, amelynek két szobája butorok hiánya miatt ma is üresen áll. 11 órakor bemegy az Athenaeumba, amelynek irodalmi igazgatója és ott dolgozik 3 óráig. Innét hazamegy, megebédel és ebéd után ujból visszamegy, folytatja könyvkiadói tevékenységét, kollégáinak munkáit olvassa és – javítja, legjobb esetben, ha egy kis szabadideje van, a francia író színdarabját fordítja magyarra.

Kilenc órakor hazamegy, megvacsorázik és legjobb esetben bemegy a Fészekbe, hogy egy szerény alsós gyönyöreinek adja át magát. Ezért és mert nem jár mindig villamoson, hanem néha konflison is, kissé könnyelmü ember hirében áll és a bohémek még mindig fejedelmüket tisztelik benne. Alsós után az enyhe nyári éjszakában gyalog megy haza, miközben autója nem követi a kocsiuton.

Minthogy még korán van, ő is egy jó könyvet szeretne olvasni és kikeresi ő is egyik régi saját munkáját, amely azonban nem fogyott el 100.000 példányban, mert csak 2000 példányban nyomták és a Move annak idején ennek is megtiltotta a terjesztését. Egypár mulatságosabb helyen fejcsóválva mondja: nem is rossz, ebből a fiuból lehetett volna valami…