Lidércek

Minden út Rómába és minden büntett különitményhez vezet. Nincs büntett különitmény nélkül és rendőrség, ügyészség homályban tapogatódzik mindaddig, amíg a szálak nem vezetnek valamely különitményhez. Bün és különitmény egyértékü fogalmak lettek. Ha megvakarod a bünt, előbujik a különitmény.

Már ugy látszott, hogy a Leirer-bünügyből tisztán kerülnek ki a különitmények. De addig bonyolódott, homályon és világosságon át, addig kuszott előbbre és előbbre minden borzalmaknak ez a legszörnyüségesebb borzalma, míg végre ez is beletorkolt egy különitménybe. Okolicsányit is egy különitményből ásta ki a nyomozás. Nem ez a különitmény volt a bölcsője, nem itt avatták gonosztevővé, itt csak kiteljesedett azzá a tipussá, amellyel a bünügyi krónikák legujabb fejezetében lépten-nyomon találkozunk.

Orgazda volt abban a különitményben, amelynek ő volt a parancsnoka és a fivére a rablóvezére. Kilenc hónapig ült fogházban, mert értékesitette azokat az értéktárgyakat, amelyeket a fivére rabolt. S amikor minden érdemet megszerzett arra, hogy a jó hazafiak sorába iktassák, visszafoglalta állását a főváros elektromos müveinél. A kilenc hónapot javára irták, a fogság idejét előnyéül számitották: magasabb állást kapott, mint amilyet fogsága előtt betöltött. Ugy látszik, itt nem a háboruban, de a fogságban töltött évek számitanak duplán. Szegény fővárosi tanitók multjában nem volt oly kicsike folt, amelyet a kopók ki nem szimatoltak volna.

Okolicsányi orgazda volt és a kilenc hónapi fogság után előléptették. Tudták, hogy rabviselt emberrel van dolguk? Nem, ilyet föl nem tételeztek róla. Hiszen különitménynek volt a parancsnoka és különitmény, nyugatmagyarországos, ébredős, gumibotos, tüntetős nimbusza kizárt minden gyanut. Aki az aranygyapjas rendnek lovagja, annak az erkölcsi tisztaságához nem férhetett kétség. És aki egy különitmény dicsőséges tetteire hivatkozhatott, az előkelő voltának kétségtelenebb jelét adta, mintha tizennégy ősét okmányszerüen kimutatta volna.

Minden erénynek, érdemnek a különitmény volt a forrása; minden színes reménynek, jövőbe néző bizalomnak a különitmény volt az éltető napsugara. Léderer, Kmetty, Okolicsányi & Co. A sorvasztó számumot megtermékenyitő tavaszi szellőnek képzelték és a beléndeket az istenek fölszentelt virágának tartották.

A bün szövetkezett a bünnel és hogy, leplezze a maga szennyét, megtette tisztasággá a szövetségese romlottságát, elvetemültségét. Ha lecsapolják a vadvizeket, a csuszómászók, a férgek ott pusztulnak az iszapban. Itt azonban vadvizek hömpölyögnek mindenfelé és a varangyos békák még ma is vidáman brekegnek a sárban. A mult lidércei kisértenek.