Masaryk és Benes a dunai konfödárációról

Bécs, március 8.
A Neue Freie Presse vasárnapi számában vezetőhelyen Masaryknak, a cseh köztársaság elnökének és Benes külügyminiszternek terjedelmes nyilatkozatait közli, amelyek valószinüleg nagy föltünést fognak kelteni és sok diszkusszióra adnak alkalmat egész Európában, de főleg Magyarországon. Az elnökkel folytatott beszélgetés első tárgya: a dunai konföderáció.

- Az ilyen tervek számára még nem érett meg az idő -, mondotta Masaryk, - Előbb minden államnak belsőleg kell megerősödni, rendbejönni és kifejleszteni a maga egyéniségét. Mindegyikre óriási problémák megoldása vár, de ezeket a problémákat nem lehetne ugy megoldani, hogy összekapcsolják őket. Épp ellenkezőleg, igy még jobban összekuszálódnának. Legelsősorban jó kereskedelmi szerződések kellenek, jobban, mint a mostaniak. A konföderációra politikailag nincs semmi szükség, hiszen semmiféle előnyt nem nyujtana, legföljebb, ha a kifelé való közös védekezés szüksége állana elő. Ha közvetlen szomszédaink - közöttük a két nagyhatalom: Orosz- és Németország - demokratikus irányban fejlődnek és tisztelik a kis államok jogait, akkor nem tudom belátni, hogy a kicsiny és független országot miért ne lehetnének a legjobb viszonyban egymással és a nagyhatalmakkal.

Masaryk meggyőződése, hogy az európai fejlődés a demokrácia, a leszerelés és a parlamentarizmus irányában halad. Amikor az ujságirónő megjegyezte, hogy az utolsó évek legjellegzetesebb két egyénisége, Mussolini és Lenin a parlamentarizmus ellen fordult, Masaryk igy válaszolt: - Bajonettekkel mindent lehet csinálni, csak ülni nem lehet rajtuk. A parlamentarizmus ellenségei csak használnak a parlamentarizmus eszméjének, mert példát adnak arra, hogy mit nem szabad tenni. Ezután Magyarországra terelődik a szó. Ámbár Masaryk - irja a "Presse" -, a trianoni s saintgermaini szerződések legelszántabb védői közé tartozik, mégis azt hiszem, meg van győzödve arról, hogy a területi kérdések felöl az utolsó szót nem Párisban mondták ki.

Ha e részben változásokat hozna a jövő, ezeknek szerinte csak törvényes uton, konferenciákon, de nem a fegyverek erejével szabad megtörténniök. Végül azt mondja: - Bizonyára van ok arra, hogy Magyarország hangulata nyomott és elkeseredett legyen, azonban ezt a kisebbségekkel szemben tanusitott bánásmód számlájára kell irni. Az ujságirónő erre megjegyezte, hogy Magyarországon sokan azt válaszolnák erre, hogy a békeszerződések által teremtett uj államok sem bánnak jobban a nemzeti kisebbségekkel. Hát van-e akkor valami különbség?

- Ha valóban igy áll a dolog és nem tudom, hogy országomon kívül nincs-e igy, akkor nincs különbség - felelte Masaryk. Benes külügyminiszter még részletesebben nyilatkozott Magyarországról: - A kisántántot - mondotta - Magyarország elleni szövetségnek tekintették és azt hitték, hogy a magyar kérdés megoldásával megszünik létjogosultsága. Ez helytelen beállitás, mert a kisántánt sokkal inkább oly szövetség, amely Középeurópa jelenlegi helyzetének föntartására irányul. Mivel vagy látszott, hogy elsősorban Magyarország készül arra, hogy a trianóni szerződés területi rendelkezéseivel szembeszálljon, a külföldön az a látszat keletkezett, hogy a kisántánt Magyarország ellen irányul.

Lehet, hogy holnap vagy holnapután egy más nemzet akarja Középeurópa erőviszonyait megzavarni és akkor a kisántánt el van szánva arra, hogy ez ellen a támadás ellen forduljon. Szóbakerült az is, hogy a magyar legitimisták az utóbbi időben ismét aktivitásba léptek. - Ha a magyar legitimisták azt hiszik - válaszolta Benes -, hogy kilátásaik most reményteljesebbek, mint abban az időben, amikor az excsászár megkisérelte a hatalom átvételét, akkor nagyon naivak. Épp ellenkezőleg áll a dolog. Három év előtt a szövetségesek és a kisántánt jogi helyzete a Habsburg-restauráció esetén való beavatkozás szempontjából még tisztázatlan volt. Most azonban már megvan a törvényes alap, amelyen ily restaurációs kisérletek ellen fölléphetnek. A magyar állam a Népszövetség által is ratifikált módon arra kötelezte magát, hogy Anglia, Franciaország, Olaszország és egy csomó más állam, beleegyezése nélkül nem fogja a Habsburgokat restaurálni.

Ezt a hozzájárulást Magyarország semmiféleképen sem fogja megszerezhetni. A kisántánt magatartása e kérdésben egyáltalán nem változott. A dunai konföderációról Benes véleménye a következő: Hive vagyok a szorosabb együttmüködésnek az utódállamok között, de ez nem lehet sem dunai konföderáció, sem vámunió, mert ezt ellenzem. Ha az együttmüködés olyan, aminőt a legutóbb megkötött osztrák-csek kereskedelmi szerződés mutat, az ily irányban való haladást csak üdvözölni lehet. Már tárgyalásban állunk Magyarországgal, hogy hasonló szerződést kössünk. Ezen szerződések célja a behozatali tilalmak megszüntetése és a tarifaegyenlőség megteremtése.