Érdekes kiállítás nyílt meg a napokban a régi ideiglenes országházban, a hol a képviselőház több mint 25 évig, 1868-tól, 1902 nyaráig üléseit tartotta.
Erre a kiállításra sok olyan dolgot gyüjtöttek őssze, a melyeket a nép maga állit elő az ország különböző részeiben, mint pl. edényeket, bicskákat, stb, Mindezek szép virágos sátorokban vannak elhelyezve s a főváros előkelő hölgyei árusítják a szép czél iránti tekintetből. A befolyó tiszta jövedelem nevezetesen az Alföldön felállítandó tüdőbeteg-szanatorium (gyógyító intézet) javára van szánva.

A tüdővész ugyanis rendkívül pusztít hazánkban, évenkint mintegy 70-75 ezeren esnek áldozatáúl e kornak.
Pedig sokat meg lehetne menteni, ha elegendő szanatorium volna. De eddig csak egy van : a budai hegyek közt áldásosan működő Erzsébet-szanatorium. Nemeslelkű emberbarátok egyesületet alakítottak tehát pár évvel ezelőtt, főkép dr. Lukács György békésmegyei főispán búzgolkodása, hogy mentől több ilyen szanatoriumot létesíthessenek, első sorban az Alföldön, hol a legnagyobb a baj. Az egyesület védnökségét József főherczeg vállalta el s az egyesület rendezte a kiállítást is. József Ágost főherczeg és neje Auguszta főherczegnő védnöksége alatt, hogy az intézet fölállítására szükséges tőkét, melyből eddig százezer korona van együtt, összehozhassák. 

A főváros közönsége nemcsak nagyszámban látogatja a népkiállítást, hanem vásárolja is a csinosabbnál csinosabb tárgyakat.
Ez reményt nyújt arra, hogy a szanatorium tökéje e jótékonyczélú kiállítás által tetemesen gyarapodni fog. A különféle apróbb tárgyakon kívűl egész népies szobaberendezések is láthatók, így pl. ott szemlélhetünk egy egész békéscsabai szobát épen úgy, olyan bútorokkal fölszerelve, mint otthon szokott lenni s az ebben, és a kiállítás többi részeiben kiállított népipari tárgyakat sokan vásárolják.