Legújabban a világító szervezetek lényét egészen más módon magyarázzák. PIERANTONI olasz biológus kimutatta (1914), hogy a szentjánosbogár világító szervében nagy tömegben ének világító baktériumok, később (1918) megtalálta ezeket a Lábasfejűek (Cephalopoda) világító szerveiben is. Vizsgálataihoz csatlakozot BUCHNER müncheni biológus is, aki a világító állatok egész sorában kimutatta a világító baktériumok jelenlétét.
Ezek külön sejtekben (mycetocyták) vagy külön szervekben (mycetoma) helyezkedtek el. Fáradságos sejttani és szövettani vizsgálatokkal leírta ezeket a sejteket és szöveteket s megállapította a fertőzés mibenlétét is. Ezek a fertőző világító-baktériumok a petékbe is eljutnak (okozzák a peték világítását) s a fejlődés folyamán nagymértékben elszaporodnak; külön sejtekben és szövetekben tömörülnek s a fiatal egyedet világító-képességgel ruházzák fel.
BUCHNER szerint ezek a világtó baktériumok symbiosisban élnek a gazdaállattal. Ettől táplálékot, kedvező életfeltételeket kapnak viszonzásul világító-képességgel ruházzák fel azt. Így mindkét félnek haszna van az együttélésből. Szépen megírt, gondos, alapos munkájában meggyőzően fejtegeti a világítás mibenlétét s végeredményként kimondja, hogy világító képességgel csak a baktériumok rendelkeznek.
Megállapítja, hogy a Soksejtű állatok (Meta-zoa) minden más világító jelenségét valószínűleg a világító gombákkal (baktériumok) való együttélésre lehet majd visszavezetni. Sőt ebben az együttélésben szerinte nemcsak egy, hanem több Bacterium-faj is szerepel.
BUCHNER ezeket a világító baktériumokat valóban ki is tenyésztette a gazdaállatokból. Felfogásával könnyen meg tudja magyarázni az állati szervezetek világítását, a sok hiányosságot felmutató égési elmélet teljes mellőzésével. Szépen megmagyarázható a világító szervekből kipreparált anyagnak a világító szerven kívüli világítása, valamint az a jelenség is, hogy egyes állatok világító-anyagot lövellnek ki testükből s ez az anyag a vízben is világít.
Arra a kérdésre azonban, hogy magukat a világító baktériumokat mi teszi képessé a világításra s hogyan magyarázandó meg ez a jelenség, BUCHNER még nem tud teljesen kielégítő választ adni. Ezt nyilt kérdésként a bakteriológusok feladatává teszi.
PIERANTONI ésBUCHNER felfogását különben még nagyon sok biológus nem fogadja el. Pl. újabban VOGEL a Phausis splendidula LACONTE nevű világító bogár világító szerveit és petéit vizsgálta meg, de baktériumokat nem talált bennük 3 s azokat kitenyészteni sem sikerült. Az élőlények világítása mindenesetre még nemcsak végtelenül érdekes, de egyúttal nagyon nehezen megoldható probléma.
Dr. Varga Lajos.
