Dél-Afrika aranybányái lassan kimerülnek s ezért a transvaali Waterberg-Distnct-ben nemrég fölfedezett platinalelőhely a platina rendkivüli nagy ára miatt is nagy fontosságra tett szert. Az ásványokban igen gazdag Waterberg-Distnct-ben 1863-tői 1905-íg aranyat bányásztak.
1908-tól 1913-ig ónt pedig már legalább hat társaság rendezkedik be e területen platinatermelésre. A délafrikai geológiai fölmérési gátat tisztviselői, kik a platinatelepet részletesen átkutatták, jelentésükben hangsúlyozzák, hogy még egyenlőre nem tudni, míly méreteket fog ölteni a platina bányászása, mindenesetre azonban a kitermelő társaságok nem fognak rosszul járni.
A platina transvaali előfordulására jellemző, hogy tellerekben található, míg eddig a világtermelés 99 %-a a folyók iszapjából és üledékéből került ki, amelyben a platina helyenkint felhalmozódott. Oroszországban átlagosan 2 18 gr platinát kapnak egy tonna kavicsból addig Transvaalban a platinában leggazdagabb ércér egy próbája kb. 270 g-ot adott tonnánkint, sőt egyes helyeken még többet is.
Tíz láb mélységig vett próbák átlagágban 90 g-ot tartalmaztak tonnánkint. Feltűnő, hogy a platinára csak oly későn bukkantak rá (90 angol mérföldnyire északra Pretoriától, 10 mérföldnyire a vasutvonaltól), bár a főér, mely a földfelületen két és fél mérföldnyire követhető, jól elkülönül a környezettől.
Mintegy 6—28 láb széles és egy kb. félmérföldnyi hosszúságú mellékere is van, mely eddigelé platinában a leggazdagabbnak bizonyult. A kutatók 150 láb mélységben is ráakadtak, valószínű azonban, hogy még mélyebbre terjed. A nyers platina itt kb. 20 – 40 % palladiumot, néha indiumoit s nyomokban osmiumot is tartalmaz; arany nincs benne. A nyers platina egyébként e helyen igen apró szemecskékben fordul elő, melyek ritkán vehetők észére szabadszemmel, kézi nagyítóval azonban jól láthatók.
Dr. Kieselbach Gyula.
