Bíró: Minder Frigyes
A kanadaiaknak immár az egész világon elterjedt koronghokki játéka diadalútján eljutott hozzánk is. Vasárnap délelőtt a városligeti nagy jégen a BKE két kombinált csapata játszotta le az első koronghokki mérkőzést. Az erősebbnek tartott védelem ellen játszott a jobb támadás.
A két csapat a következőképp állott fel:
Kékek: Lőrincz – Gruber, Milán – Kehrling, Lator dr., Bethlen István gróf. Tartalék: Reiter
Fehérek: Dunlop – Barna, Oláh – Bethlen Gábor gróf, Beck, Szandovita. Tartalék: Pozel, Pásztor.
Kezdetben tapogatózó játék után a kékek fölénye csakhamar kidomborodott. Lator dr.-al a támadás tengelyében ez a csapat sokkal erősebbnek bizonyult, mint a fehérek csapata, amelynek csatársora nem tudott kedvező gólhelyzeteket teremteni.
Az első 20 percben Dunlop kitűnő védése sem tudta megakadályozni, hogy Lator több, ügyesen keresztülvitt lefutása közül hármat sikeres gólütéssel fejezzen be. Ezzel szemben a kék védelem mindig kellő időben tudott közbelépni, hogy a Beck által irányított fehérek támadása ne vezessen sikerre.
A második 20 percben ismét Lator dr. nevéhez fűződött az újabb két gól. Közben Dunlop kiment a kapuból, és a mezőnyben játszott, de a gyors magyar játékosokkal szemben nem tudott érvényesülni.
A harmadik 20 percben Bethlen István gróf hatra szaporította a kékek góljainak számát. A játék kezdettől heves iramú volt, és a játékosok többnyire egyéni áttörésekkel kísérleteztek, míg a passzjátékot eléggé elhanyagolták. Ez érthető is, mert a játék szokatlan szabályai miatt, előre alig lehet passzolni.
A játékosok közül kiemelkedett Lator Géza dr. higgadt, körültekintő játékával, és szép korongvezetésével, valamint eredményes góllövéseivel. Néhány szép lerohanást csinált a két Bethlen fiú is. A védőjátékosok közül Gruber (a BTC futballcsapatának jeles hátvédje) és Muznich voltak a jobbak, de önfeláldozóan dolgozott Oláh és Barna is.
A mérkőzés után alkalmunk volt beszélni Dunloppal, a híres kanadai kapussal, aki megelégedettségét fejezte ki a magyar játékosok gyors tanulékonysága fölött, de kiemelte, hogy a betanított játék még messze van az igazi, szép koronghokki játéktól.
Egy stílusos csapatnál a legfontosabb a csapatjáték – mondotta, amelyből ez alkalommal vajmi keveset láthatott a közönség. Ellenben egyes játékosok már egészen szépen futnak a koronggal. A játékosok nagy előnye, hogy gyorsak, de higgadtabban és körültekintőbben, többet passzolva kell játszaniuk.
