Irta: Bajtay Mihály dr.
A szeretet születésének magasztos ünnepén megelégedéssel és rendületlen hittel tekintünk vissza a Faluszövetség ez évi munkásságára. Eszméink fogékony talajra találtak. Hatalmas, életerős ágak jelzik ez évi fejlődésünket, amely a magyar életrehivatottság ős erejéből táplálkozik.
Ma már bizalommal tekinthetünk jövőnk elé, szerte az országban temérdek jóindulat, használniakarás, tudás és képesség áll szolgálatunkban s napról-napra erősödik táborunk.
Hovatovább mellénk szegődnek mindazok, akiknek az isteni gondviselés erőt és képességet adott arra, hogy hasznára lehessenek ennek a szenvedő országnak, ennek az életfeltételeiben megtámadott, elszegényedett magyar nemzetnek.
A komoly alkotó munkának vagyunk a fanatikusai s a falvak józan népe átérzi azt az úton-útfélen hirdetett igazságunkat, hogy az anyagi és erkölcsi javainkban végbement rombolást és pusztítást csakis munkával lehet helyreállítani s ezért alkotó elmékre és dolgos kezekre van szükségünk elsősorban.
A Faluszövetség az alkotó nemzetmentő munka tiszteletének, megbecsülésének gondolatát viszi köztudatba, mert tisztában van azzal, hogy országunk talpraállításához az osztatlan magyar nemzet teljes egyetértésére és erőkifejtésére van szükség.
A Faluszövetség térhódítása egyenértékű a munka diadalmas előretörésével.
Eszméink térhódítása nem varázsszavaknak, szemfényvesztésnek, nagyhangú igéreteknek a kétes értékű eredménye. Sohasem csinálunk titkot abból, hogy csodákat nem teremthetünk s hogy a bizalom egyre jobban Szövetségünk felé irányul, azt annak a közvetlen őszinte apostoli munkának tulajdoníthatjuk, mely nem ismer akadályokat és nem ismer nehézségeket, amikor a falvak népének érdekeiről van szó.
Nem igérgetünk pillanatnyi sikereket, nem építünk légvárakat, de jó szándékainkban nem is csalatkozhatik senki. Az út, amelyre egyre szaporodó híveinket vezetjük, nehéz, fáradságos nagy munkát és kitartást, sőt áldozatkészséget is követel, de ezzel tisztában van mindenki, aki támogatásunkra siet.
Küzdünk a sötétséggel, a közöny jéghegyeivel, az emberi hiúságok tüskéivel, kicsinyes gáncsvetésekkel, céljainknak félremagyarázásával, szándékaink meggyanusitásával, mindez azonban nem riaszt vissza, mert érezzük hivatottságunkat és tudjuk, hogy szándékaink ott élnek a jóakaratú magyar nép lelkében.
Szeretnénk szakadékokat áthidalni, szeretnénk torlaszokat eltakarítani, szeretnénk megteremteni azokat a nemzeti célokat és ideálokat, melyek lehetővé teszik a hazafiasan gondolkozó magyar nép hatalmas egybefogását s egyesíteni tudnának minden munkabírást, minden tudást, minden kitartást és szorgalmat s lehetővé tennék, hogy az egységes magyarság a saját erejébe vetett bizalommal dolgozhasson a nemzet jövőjéért.
A tudás és ismeretek terjedésének, az anyaföld termőbbé tételének, a kicsinyek és nagyok közötti ellenségeskedés megszüntetésének jegyében folyt le a Faluszövetség ez évi közgyűlése. Az ország legkülönbözőbb vidékeiről összesereglett vezetőembereink egyöntetűen fejezték ki a Faluszövetség eddigi tevékenysége feletti teljes megelégedésüket.
Csodák-csodája, hogy ezen a gyűlésen, ahol képviselve volt a vidéki lakosság minden társadalmi rétege, több izben tomboló lelkesedés mellett követelte mindenki a politikamentes, hazafias társadalmi munkát, ami a magyar életképességnek legfényesebb bizonyítéka s mindenesetre jelentős eredménye a Faluszövetség eddigi munkájának, hogy a magyar nép, amely eddig közgazdasági kérdések iránt semmi érzékkel sem rendelkezett, a közgazdasági kérdéseket ma már fontosabbnak tartja a politikánál.
Őrködni fogunk afelett, hogy sorainkat sem a gyűlölet, sem az egyéni érdekek meg ne bonthassák.
Szövetségünket abban a formában akarjuk továbbfejleszteni, ahogy eddig történt, legyen továbbra is hirdetője a magyar nemzeti eszmének, szilárd támasza a társadalmi rendnek és békének, népszerüsítője a békés munkának, elősegítője a magyar nép fejlődésének és haladásának, fokozója a nemzeti jövedelemnek, szószólója és védelmezője minden igazságkereső embernek.
Amikor a jólvégzett munka öntudatával tekintünk vissza a Faluszövetségben tömörült jószándékú magyar emberek eddigi munkájára, az volna az óhajtásunk, hogy karácsony estéjén, amikor a kicsi házikókban szerte az országban kigyúl a karácsonyfák gyertyalángja, gondoljon mindenki egy pillanatra a Faluszövetségre s a Faluszövetség jelszavára:
Szeressétek egymást szenvedő magyarok!
