Nem is olyan régen még azzal ijesztették a szülők gyermekeiket, amikor rosszul tanultak, ha nem iparkodnak jobban tanulni, hát inasnak adják őket és hogy mégjobban megfenyitsék gyermeküket, egyes szülő a hatás elérése céljából még be is vezette a közeli mühelybe gyermekét és a kötényes iparost a poklok mesteréhez hasonlitotta és vagy sikerült a megijesztés vagy nem, egy azonban bizonyos, hogy sikerült az ipari foglalkozást megutáltatni a gyermekkel és ezen pályát alásülyeszteni.
Talán épen a nemezis, vagy talán a természet rendje az, hogy a föld forgásával együtt, forog a sors is.
Ezen természeti törvények alapján az ipari foglalkozás is kezd megbecsültebb pálya lenni és nemcsak rossz tanulók és lelencházi töltelékek kerülnek erre a pályára, – habár ezek is lehetnek jó nevelés folytán elsőrendű iparosok – hanem igen sokak vannak már középiskolai bizonyitvánnyal rendelkező fiatal iparosok, érettségizett iparosok, volt katonatisztek.
De vannak már okleveles mérnökök is igen sokan, akik ipart üznek, sőt államtudományi doktorátussal rendelkező diplomás egyének, köztük olyat is ismerünk, aki mint aktiv iparos szerezte meg a doktorátust és csak azért, hogy ezzel nagyobb müveltségre tegyen szert és hogy fényt adjon iparának. Ez az ur Virágh Béla dr. szegedi cukrásziparos.
Ugyancsak Szegeden ujabban aktiv szinmüvész, Sugár Gyula énekes bonviván hagyja cserben a fényt, tapsot nyujtó pályát és vendéglős ipart tanul. Ugyan ezt tette Ocskay Kornél tenorista a fővárosban.
Számtalan esetet tudunk még, hogy fényes pálya az egyszerü ipari foglalkozással cseréltetett fel, azonban ezek közül legjobban kimagaslik Prsemysl várának hős védelmezője, Tamássy tábornok esete, aki amikor vége lett a háborunak és ahelyett, hogy odaállott volna a többi kollégával együtt a nyugdij felemelése miatt a pénzügyminisztérium kapuit döngetni, kalapácsot és gyalut ragadott és azóta mint az egyik faipari gyár alkalmazottja keresi becsülettel a kenyerét.
Jóleső érzéssel regisztráljuk az ipari pályában történt eme változást már azért is, mert az uj intelligens erők, köztük az ipari szak- és felsőipariskolásokkal, arra lesznek hivatva, hogy a mélyen lebecsült ipari foglalkozás felemelkedjék a helyére a céhbeli korszak fényébe, a Magyarországon sokrabecsült naplopás tekintélye fölé.