Elkészült Jackie Coogan uj filmje - A kis filmművész nyilatkozik Budapestről az öccséről és uj szerepéről
A City legforgalmasabb pontján, 1540. Broadway alatt vannak a Metro-Goldwyn hatalmas irodái. Nagy eseményre vagyok hivatalos: az ízléses és megkapóan elegáns házi vetítőben most pergetik le először Jackie Coogan, a világszerte ismert és kedvelt kis filmművész új filmjét.
Nagy sürgés-forgás van a helyiségben, itt van a film két operatőre: Frank B. Good és Robert Martin s nemsokára befut a rendező is: Eddie Cline, aki Nemrégi ember Amerikában, azelőtt Németországban dolgozott s akkor még Klein-nek irta a nevét.
Délelőtt tizenegy órára tűzték ki a film vetítését s néhány perccel a jelzett idő előtt megérkezett a kis Jackie is apja kíséretében, hogy jelen legyen filmje első vetítésénél.
Miután mindenki kényelmesen elhelyezkedett, elsötétült a kisterem s megjelent a vásznon az uj Jackie-film címe:
THE RAG MAN, ami magyar fordításban rongyszedőt jelent. A film cselekményét a következőkben adom vissza:
Tövig leégett a Szent János Árvaház a kis Tim Kelly fedél nélkül maradt, s csak Max Ginsberg szekerén az ócska ruhák közt talál éjjeli szállást. Minden erejét megfeszíti, hogy jótevőjének bebizonyítsa háláját. Olyan szép eredményeket ér el, hogy csakhamar beltagja lesz a "Kelly és Ginsberg, uraságoktól levetett ócskaruha-kereskedő" cégnek.
Az üzlet felvirágzik és még a girhes gebe, a "Dynamit" is megembereli magát, ha meghallja nevét, Ginsberget azonban az öregség és betegség mélabussá tette.
Sok évvel előbb feltalált egy célszerű varrógéphajót, de találmányát lelkiismeretlen ügyvédek, a kikre titkát gyanutlanul rábizta, eltulajdonították és minden hasznot maguk vágtak zsebre. Ginsberg már elvesztette kedvét a harchoz. Tim mindent elkövet, hogy jótevőjén segítsen. Az ócskaságokat potom pénzen veszi, méregdrágán adja el. Ő áll ki helyette a porondra s maga hajtja a lovat is, ha az örege betegsége, vagy a rossz idő akadályozza az üzletkötéseket.
Egy alkalommal a Fifth Avenuen egy barátságos asszony több férfiöltönyt kínál megvételre, de végül odaadta ajándékba. Már leszállt az est, amikor hazaért nevetségesen olcsó áron összevásárolt finom rakományával.
Ginsberg elhalmozta dicsérttel kis üzlettársát. Öröme azonban csak akkor lett igazán nagy, amikor a ruhák átvizsgálása közben az egyik kabát zsebében megtalálta a levelet, amelyet az egyik fiskálisa a másikhoz irt. Ez a levél ugyanis kétségtelen bizonyítékot szolgáltatott, hogy joggal követelheti a varrógép-patentjából származó hasznot.
Timnek sejtelme sincs a levél fontosságáról, de amikor az öreg rongyszedő elmeséli találmánya történetét a kis Tim minden ravaszságával és ötletességével harcba száll az öreg Ginsberg jogaiért és érdekeit sok bájos és érdekes fordulat után sikerült is győzelemre vinni.
A The Rag man Jackie eddigi filmjei közül talán a legkedvesebb.
Ebben is van hangulat, könynyedség, humor, romantika és szentimentalizmus, csakugy, mint a korábbi Jackie filmekben, de talán több és igazabb. Három szereplő áll az érdeklődés középpontjában: akit Jackie, Max Davidson az öreg Ginsberg pompás alakítója és Himself, az okos ló, amely Dynamit szerepébe jelenik meg a vásznon.
Meglepő és mulatságos ennek a nagyszerűen idomított lónak a teljesítménye a kis Jackie is szívből kacagott rajta.
Amikor lepergett a film, alkalmam volt néhány percig beszélgetni Jackie Coogannal.
— Hogy tetszik az új filmje? - kérdeztem.
— Ha a nagypublikumnak is úgy tetszik majd, mint nekem, akkor meg leszek elégedve. Himself elragadó — s az egész film nagyon érdekes történet.
— Emlékszik-e még Budapestre?
— Ó, Budapest nagyon szép város, nem fogom elfelejteni soha ...Olyan jól éreztem magam az önök gyönyörű városában, hogy mindig szivesen gondolok vissza.
— Hogy érzi magát a kisöccse?
Jackie fölnevet erre a kérdésre és mosolyogva mondja:
— Ó, little boy! Haragba vagyok vele - mindig kiabál! Daddy azt mondja, én nagyon csendes gyerek voltam, az öcsi, úgy látszik, helyettem is kiabál... Az egész ház tele van a sivításával.
Sajnos, az intervjunak vége szakad. Jack Coogan kézenfogja a fiát, elbucsúznak. Amikor Jackie felém nyújtja kis kezét, még egyszer mondja:
— Üdvözlöm a szép Budapestet!