Felborult a Kisfaludy Társaság békéje Zilahy Lajos megválasztása miatt

A közönségnek még máig sincs tudomása azokról a viharokról és küzdelmekről, melyek néhány hét óta fölverik a magyar irodalom legfelsőbb köreinek rendszerint bölcs és nyugalmas békéjét. A viharok zaj nélkül dulnak, a küzdelmek vértelenül folynak, de áldozat mégis van s az áldozat nagyon súlyos: a Kisfaludy-Társaság egysége bomlott meg végül.

A Társaság sohasem a nagy nyilvánosság előtt működött, az elért eredményekkel sohasem dicsekedett és a harcot – egyrészt taktikai okokból, másrészt megszokásból – szintén hadijelentések kiadása nélkül folytatták.

A figyelmes újságolvasó érdeklődését mégsem kerülte el, hogy Molnár Ferencet, a tipikusan mai írót, beválasztották a Kisfaludy Társaság tagjai közé. Még emlékezünk, ez a választás annyira meglepte a Társaság kothurnusos elveit ismerő közönséget, hogy Molnár Ferenc székfoglalóján megtöltötte az üléstermet, mintha arról akart volna meggyőződni: valóban megtörtént-e a hihetetlen frontáttörés.

Molnár Ferenc megválasztása volt a nagy küzdelem első föltünést keltő megnyilvánulása.
Ahogy szokás, két párt állt és áll egyelőre még ma is szemben egymással a Kisfaludy-Társaságban. Az egyik a régi, konzervativ, tradiciókat féltő, azokhoz ragaszkodó tagok pártja. Főbb tagjai: Szász Károly, Pekár Gyula, Jakab Ödön, Császár Elemér, Bartóku József, Csengery János és Szabolcska Mihály. A két utóbbi azonban vidéken él és nem szokott megjelenni a Társaság ülésein.
Kisfaludy modern követői: Herczeg Ferenc, Voinovich Géza, Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Hegedűs Sándor és Ambrus Zoltán.

A modernek mindenáron reformálni akarták a Társaságot s miután a konzervativek hivei közül az utóbbi esztendőkben – a már emlitett két tagon kívül is – sokan elmaradtak az ülésekről, sikerült is a modernek néhány akciója. A másik párt azonban nem engedett s mert a vezető poziciókat ők tartották, Molnár megválasztása nem sok eredménnyel járt.
Most az uj választások előtt az ellenzék komoly lépésre szánta magát.
Elhatározták, hogy lemondásra kényszeritik a vezetőséget. De hogyan?

---

Olyan választást akartak, amelyet a vezetőség nem fogadhat el, ismert elvei miatt.
Két név között haboztak. Akét név tulajdonosa: Hevesi Sándor és Zilahy Lajos. Valószínű, hogy egészen bizonyosak akartak lenni az eredményben, mert az utóbbt jelölték új tagnak.
A tagválasztó ülésen azután az ellenzék teljes számmal megjelent. Eljött Molnár Ferenc is, aki székfoglalója óta nem volt látható a Társaságban. Zilahy Lajost, a Jégcsap szerzőjét választották a Kisfaludy Társaságba.

Rászavazott Berzeviczy Albert, az elnök is, Szász Károly, - nyilatkozata szerint, nem a választás miatt, de mégis – lemondott a főtitkárságról.
Az eredmény kihirdetése után az ellenzék megtapsolta az új tagot. A „kormánypárt” fagyosan hallgatott, csak az egyik idős úr sóhajtotta: Legközelebb Bus Feketét üdvözölhetjük!...
Kozma Andor és Császár Elemér haragosan távoztak. Utánuk Herczeg Ferenc indult kifelé Molnár Ferenccel, derűsen mosolyogva.

Örülök, hogy itt láttalak. Biztositotta Herczeg Molnárt, majd barátságos vállveregetéssel búcsuzott tőle: Szervusz, kedves barátom
Kezitcsókolom. – válaszolta viccesen Molnár és a tradicionális ezer korona helyett ötezret adott a kabátját fölsegitő szolgának.

Zilahy Lajossal együtt megválasztották Horánszky Lajost is. Zilahy Lajos megválasztása után a Társaság békéje végleg felborult. A konzervativak pártja ma sem hajlandó ilyen módon reformálni a Társaságot és állítólag valamennyi hivüket összegyűjtve, végezni akarnak az ellenzéki akcióval, mely Zilahy Lajost, a szerintük sikereket hajszoló írót, egy-két sanzon költőjét erőszakolta közéjük. Az ellenzék viszont, ugy hírlik, elhatározta, hogy ha a konzervativok visszaszerzik a hegemóniát. Kivonulnak és megalakítják az Arany János Társaságot.

Zilahy Lajos megválasztása miatt tehát egyelőre mindenképpen fölbomlott a nagymultu Kisfaludy – Társaság, mely ha régi összetételben nem is volt mindenben kifogástalan már csak tradiciói miatt is megérdemelte volna, hogy elkerüljék az efajta kellemtelenségek.