E hó 10-ikén nyitották meg szép ünnepélyességek közt Budapest hatodik dunai hidját, melyet boldogult királynénk emlékére Erzsébet-hid-nak neveztek el.
Az új hid valóban nagyszerű alkotás s diszére válik nemcsak fővárosunknak, hanem a magyar műszaki tudománynak és iparnak is, mert magyar emberek tervezték s magyar munkások épitették fel csupa hazai anyagból. Annyival nagyobb dicsőség volt pedig ezen hatalmas hid felépitése, mert egész Európában ennek van leghosszabb nyilása: 290 méter, a mi a munkálatot rendkivül megnehezitette.
Négy óriási vassodrony tartja a függő lánczokat.
E vassodronyok 62 méter magasak s csúcsaik épen a pesti oldalon levő szomszéd plébánia templom tornyainak keresztjéig érnek. A hid rendkivűl erős, teljesen szilárdan áll s nem mozog úgy, mint a régi lánczhid. Nagy erősségét bizonyitja a megnyitás előtt végzett teherpróba, mely alkalommal annyi kővel rakták meg, a mi körülbelől 35 ezer ember sulyának felel meg. És e hid e roppant suly alatt alig hajolt meg.
A hidon különben van kocsiút és két oldalt gyalogjárók; az előbbi 11 méter széles, - ezen villamos kocsik is fognak közlekedni, - a gyalogjárók pedig egyenként negyedfél méteresek, tehát kétszer olyan szélesek, mint a Lánczhidnál.
A nagy mű épitéséhez 1898 tavaszán fogtak.
Igen sok nehézséget kellet leküzdeni a miatt, mert a budai oldalon a feltörő melegforrások nagyon akadályozták a munkát, sőt tavaly őszön a már majdnem kész hidfő kisség a Duna felé is kezdett csúszni. Ezen azonban csakhamar alaposan segitettek, többek közt azzal is, hogy a láncz végek fölé több ezer métermázsás sulyu oszlopot épitettek, a melyekre idővel majd szobrokat is állítanak. Ilyen két oszlop látszik képünk alsó balsarkán. Ezen oszlopoknak csak külső részük van kőből, belől azonban, - hogy annál sulyosabbak legyenek, - vastéglákból állanak.
A hid felavatására igen sokan jelentek meg.
A király készült eljönni az ünnepélyre, de lejövetele elmaradt, s József főherczeg képviselte. A hid megnyitása rosz időben történt meg. Zuhogott az eső, hidegen fújt az őszi szél. A pesti hidfőn ment végbe a megnyitás szertartása, miniszterek, állami méltóságok különböző hatóságok képviselői és számos meghivott vendég jelenlétében. Itt emeltek diszes sátort a király képviselőjének és állványokat a meghivottaknak.
Pontban 11 órakor érkezett József főherczeg nejével, Klotild főherczegnővel.
A főherczegi párt Láng Lajos kereskedelmi miniszter köszöntötte, ki beszédében megemlékezett a hidnak fővárosra nézve nagy fontosságáról, épitésének történetéről, és a nemzet kegyeletéről, melylyel Erzsébet királyné nevével ruházta föl az új hidat.
József főherczeg igy válaszolt:
„Ezen híd, mely előtt állunk, a magyar iparnak és mindazoknak dicsőségére válik, a kik létrehozatalán közreműködtek. Egyedül áll a maga nemében, nemcsak székes fővárosunk, de hazánk diszére is. Az a felejthetetlen név, melyet visel, mélyen be van vésve minden magyar szivébe. Boldogúlt Erzsébet királyné, hazánk védangyalának neve ez, akit nemcsak tiszteltünk, de rajongva szerttünk is és a kinek emléke élni fog minden magyar hű szivében, mig magyar él a haza földjén. Éljen a hid és éljenek boldogúl mindazok, a kik rajta járni fognak!”
Az éljenzés csillapúltával a főherczegi pár többeket megszólított, majd Láng miniszter bemutatta a hid tervezőit és épitőit:
Czekélius Aurél miniszteri tanácsost és Szántó Albert műszaki tanácsost. A főherczegi pár és az előkelőségek a nagy eső miatt hintóban tették meg az első útat a hidon, mig a nagy közönség gyalog és esernyő alatt ment végig a hidon a budai hidfőhöz. A mint a megnyitó menet végig ment, a hidat átadták a forgalomnak. Éjfélig tartott a szabad közlekedés, aztán a vámszedők megkezdték a négy fillér hidpénz szedését.
