Irta: Dr. Török László
Nem érzem magamat hivatottnak, hogy a pénzügyi tudósok most folyó vitájába beleszóljak, 10.000 vagy 14.500, 17.000 vagy 8500 mai papiroskorona legyen-e az uj magyar pénzegység értéke. De a magyar nyelv ápolása szempontjából szükségesnek érzem, hogy az uj magyar pénz nevének megválasztásánál a praktikusságon kivül a magyarság és a jó izlés követelményei is szem előtt tartassanak.
Vizsgáljuk meg hát, hogy milyen nevü pénzek forogtak Magyarországon a régi időktől kezdve egészen napjainkig.
Az Árpádok alatt a Márka, Dénár meg a Gira elnevezéssel találkoztunk.
A márka azóta a németek, a dénár pedig a rontott dinár alakban a szerbek pénze lett, viszont a gira nevezetből ma már senki sem érzi ki a pénz fogalmát.
Az Anjouk vezették be a Forint-ot, Dobzse Lászlóról pedig tudjuk, hogy egy keserves Poltura-ért könyökig vájkált a zsebében. A poltura szláv szó, a forintról majd alább beszélek.
A Habsburgok alatt ismerkedtünk meg a Tallér-ral, meg ennek Máriás és Lázsiás jelzőjü változataival. Ebből a korból való Rákóczi Libertás nevű tallérja is.
Különböző oldalakról javaslatba hozták eddig a Turul, a Máriás, Lázsiás, a Tallér, Forint, Frank és a Shilling neveket.
Vegyük hát sorra és mérlegeljük ezeket kitűzött céljaink szempontjából:
A Turul a sólymot jelentő szláv Szokol-ról elnevezni szándékolt cseh pénz nevének volna szolgai utánzása. Egyébként is magán viseli ez a szó a naiv mithológia-csinálók jámbor hamisitásának bélyegét.
A Máriás és Lázsiás (agio) az osztrák tallérok jelzői, ma már elvesztették régi értelmüket és semmi vonatkozásban sem állanak a megteremtendő uj magyar pénzegységgel.
A Frank ellen szól, hogy már háromféle is van belőle: a jó svájci meg a rossz francia és belga.
Az angol Shilling neve ugyan eléggé magyartalanul hangzik, de amióta az osztrákok is ezt választották pénzük nevéül és angol sh-ból sch-t csináltak, ezt a nevet számunkra még idegenebbé tették.
A Tallér bár eléggé magyarossá vált szó, mégis német eredetü és hátránya, hogy minden náció másképen nevezi. A német Thaler-nek, az olasz Scudo-nak, a spanyol Escudo-nak, a francia Ecu-nak, az angol meg Dollárnak. Eltekintve attól, hogy az amerikai Dollártól való megkülönböztetés érdekében külön „magyar" jelzővel is el kellene látni, ami semmi esetre sem válhatnék a jóval kisebb értékü magyar pénzegység nemzetközi tekintélyének javára, itthon is kikezdené a maró gyilkos guny, ráaggatván a régi négykrajcárosnak tekintélyromboló „suszter-tallér” nevét.
A Forint is idegen szó, de leginkább az szól ellene, hogy a ma élő nemzedék ismerte még a forintot, sok érvényben levő törvényünk, végrendelet, szerződés, alapitvány, itélet, stb. okirat tartalmazza és igy számtalan félreértésre, vitára és perre ad alkalmat. A nemzetközi forgalomban azonkivül ugyanaz áll rá, mint a Tallérra, mert a hollandi forint jóval értékesebb egységétől meg kellene a „magyar” jelzővel különböztetni.
Akik a Forint nevét javasolják, abból a különben helyes szempontból indulnak ki, hogy a forintnak régi nagy tekintélyét átörökitsék az uj valutára. Elfelejtkeznek azonban arról, hogy forint is volt többféle, még pedig egyidejüleg is a Mondolat tréfás „tünet-forint”-ja vagyis a sájn-forint, meg az értékesebb pengőforint. Tekintélye igazán csak ennek az utóbbinak volt. A pengő eredetileg és hivataloson csak jelző, de a népnyelv becézve sokszor csak azt a jelzőt használta magára az ezüstforintra, sőt a forintos bankóra is.
Legyen hát „Pengő" az uj magyar pénzegység neve.
Első sorban is magyar szó, lefordithatatlan, tehát minden más nyelven is ebben a magyar alakjában kell használni.
Magában foglalja és élesen kifejezi azt, hogy nemesfémből való, tehát nem papirospénz.
Átmenti a tradiciót tökéletesen.
Minden magyar rögtön megérti. Kizár minden félreértést.
Pszihologiai szempontból pedig legalább is akkora tekintélyt hoz magával, mint a mekkorát a forinttól várnak.
Indulj el hát, magyar pengő, szaporodj és sokasodj, termékenyitsd meg a szegény nemzet sivár gazdaságát, teremts biztos alapot az elárvult magyar kultura alá. Aranyozd meg kopott kedélyünket, hozd vissza a munkakedvet, a termelés fokozását és a bizalmat a takarékosság iránt.
Legyen a csengésed biztató muzsika a szebb magyar jövendő, a boldogabb nemzeti élet felé.
