Eskütt Lajos az érdeklődés központjában – „Olyan intelligens arca van, hogy Eskütt úrnak hittem” – Nagyatádi képének semmi különösebb jelentősége sincs már – Eskütt a Máv-tól nyugdíjat kap
Eskütt Lajosné az uráról és pöréről nyilatkozik a Hétfői Naplónak
A kiviteli engedélyek körüli panama-botrányból támadt rágalmazási per főtárgyalása ismét aktuálissá tette a hírhedtté vált Eskütt-ügyet. A vádat képviselő királyi ügyész indítványára a bíróság tudvalevőleg elrendelte Eskütt Lajos elmebeli állapotának megfigyelését. Ebből, mint ismeretes, országos szenzáció keletkezett és csak Bethlen István gróf miniszterelnök bevált taktikai érzékének és politikai éleslátásának tudható be, hogy részleges kormányválságot nem idézett elő az ügyészi indítvány.
Az országos botránnyá dagadt ügynek természetesen további fejleményei vannak. A kulisszák mögött életre-halálra menő harc folyik és e pillanatban nem állapítható meg: ki marad alul. Most csak egy bizonyos: a közvélemény a nagy panama-botrány kipattanása után 3 évvel még mindig nem ismeri az igazi tényállást és nem tudja, mire fordították a panama primadonnái a kiviteli engedélyekből befolyt százmilliókat. Ezenfelül nem ismeri a közvélemény a botrányper mozgató rugóit sem.
Csoportokban tolongnak autogrammért
Megkíséreltük tehát, hogy magától a nagy per hősétől, Eskütt Lajostól tudjunk meg a per egyes nagyon fontos mozzanatát. Napokon át azonban eredmény nélkül járt minden ezirányú kísérletezésünk. Esküttöt nem találtuk otthon, de máshol sem.
Pedig Sziget-utcai lakása előtt állandóan várakozók serege tanyázik. Várnak ott újságírók, hogy interjút kapjanak, bájosan mosolygó nyírotthajú bakfisok, kik autogrammot szeretnének, szenvedélyes gyüjtők, akik fényképet remélnek az országos panamabotrány központjában álló Eskütt Lajostól.
- Jaj csak már egyszer itthon találnám Eskütt urat – szólal meg egy szőke fruska – olyan boldog lennék, ha autogrammot adna!
- Hát nehezen lehet hozzájutni - fűzi tovább a szót egy éltesebb hölgy. – Még soha ennyi időt nem pazaroltam egy-egy fénykép megszerzésére. Node mindegy! Eskütt úr fényképe minden fáradtságot és időt megér. Az ő fényképe nagy nyereség lesz gyüjteményemnek.
- Nagy ember lesz még Eskütt úrból – fokozza lelkesedését egy házbeli anyóka.
- Aztán még rá akarják fogni, hogy bolond – jegyzi meg a szomszédos borbélyüzlet egyik segédje – pedig több esze van annak, mint egy miniszternek…
- Ne csodálkozzék azon – jegyzi meg egy újságíró – ma minden épeszű embert bolondnak tartanak.
Az elfoglalt Eskütt Lajos
Közben egy magas, jólöltözött férfivel szaporodik az Esküttre várakozók csoportja. Egy ennivaló, kedves bakfis, nagy kékszemű, megkérdi:
- Nem Eskütt úrnak tetszik lenni? Csalódott a kicsi. Egy interjúért jövő ujságírót nézett Esküttnek. Mindjárt meg is magyarázzatévedését:
- Olyan intelligens arca van, hogy Eskütt úrnak hittem.
Hiába azonban az órákhosszat tartó várakozás, Eskütt csak nem jön, lakása ajtaja minden alkalommal zárva. A csengetésre előjövő hölgy pedig következetesen megismétli:
- Fölösleges az időtöltés, Eskütt úr állandóan tárgyal és tejesen bizonytalan, mikor jön haza.
Ahol Eskütt lakik
Pénteken az esti órákban negyedszer is megkíséreltük, hogy Eskütt Lajossal beszélhessünk.
- Igazán sajnálom, hogy olyan sokat fáradnak ide hiába. Nehogy azt higyjék azonban, hogy férjemet letagadom, tessenek besétálni.
Aki a szavakat mondja, egy rokonszenves, kellemes külsejű, bizalmat keltő, sokat szenvedett nő: Eskütt Lajos felesége. Kutató, fürkésző tekintetet vet ránk és szúrós, mélytüzű fekete szemében fellelhető az emberek iránti bizalmatlanság és az, hogy mindenki gyanus néki, aki él…
Az elfogadóba vezet bennünket, és hellyel kínál. Kedves, barátságos, meleg családi fészek az Eskütt Lajos otthona. Az elfogadó szoba sokégős díszes csillárja erős fényárban úszik. Minden, ami itt látható, kifinomult, választékos ízlésre vall és jó módra. A falakat szebbnél-szebb, nagyértékű, díszes keretbe foglalt művészi festmények díszítik. A legszebb helyen apró pasztellek társaságában ott díszeleg Nagyatádi Szabó István földmívelési miniszter olajképe. Ez az, ami meglepetésünket fokozza. Egy másik, sokmilliós értéke az elfogadónak a hatalmas üvegszekrény, tele díszkötésű könyvekkel. A padlót perzsa borítja és a szoba egyik sarkában gyönyörű zongora áll.
Az én uram nem szokott világba beszélni
Esküttné észreveszi meglepetésünket.
- Ugye azt hiszik, amit itt látnak, a panama-pénzekből szereztük. Pedig a férjem egy fillér illegitim pénzt sem használt föl a saját céljaira.
- Ha már szóba került ez a kérdés, legyen szíves megmondani, nagyon megviselték-e férjét az események?
- Természetesen, hiszen ez a három év óta húzódó herce-hurca más embert elvitt volna.
- Szóval Eskütt úr nagyon ideges? – kérdeztük.
- Igen, de nem olyan értelemben, ahogyan egyesek elhitetni szeretnék. Férjem orvosi megfigyelésére gondolok. De vajjon van-e olyan naiv ember ebben az országban – folytatja önérzettel Esküttné, - aki elhinné, hogy férjem nem épelméjű. Aki úgy tud beszélni, mint ő és annyi üldöztetést kibírt, arra minden ráfogható, csak a korlátolt beszámíthatóság nem.
- Mégis, nagyságos asszony mit gondol, fogja-e tudni bizonyítani férje a súlyos vádakat?
- Kérem, én nem vagyok beavatva a dolgokba. Férjem azokról nekem soha nem beszél, legfeljebb néha érinti a kérdést. Ahogy én ismerem azonban az uramat, ő nem szokott a világba beszélni…
- És mikor veszi kezdetét férjének orvosi megfigyelése?
- Minnich tanár úr azt mondta, hogy arról hivatalosan értesítenek.
Nagyatádi képe egyszerű falidísz
Tekintetünk újból a falon függő Nagyatádi képre esik. Kérdőleg nézünk Esküttnére, aki a néma kérdést elértve így szól:
- Ennek a képnek semmi különösebb jelentősége nincs ma már. Otthagyjuk, mert már megszoktuk és nagyon szép, meg azután értékes – falidísz.
Ezután arról érdeklődtünk, kapja e Eskütt Lajos illetményét.
- Hogyne – feleli Esküttné – hiszen férjem nyugdíjazott MÁV alkalmazott és ennek megfelelően nyugdíjat kap.
- Igaz-e, hogy politikai személyiségek is gyakran járnak Nagyságos asszonyék lakásán?
- Nem igaz. Három év óta különben, mióta férjem ellen a hajsza megindult, nem járunk társaságba, nem érintkezünk senkivel. Hiszen férjem – mint tudják – megszakítással 13 hónapot vizsgálati fogságban töltött. Ez alatt én itthon szenvedtem. Három éve még el sem voltam Pestről. És addig, amíg férjem ügye be nem fejeződik, nem is kívánunk társadalmi életet élni. De arra időnk sem lenne. Férjem ugyanis állandóan iratokat tanulmányoz.
- Újságokat olvas- e -, kérdeztük.
- Természetesen. Úgyszólván minden lapot elolvasok és igazán, nagy bajomban is sokat mulatok az egymásnak ellentmondó közleményeiken. Egyes újságok sok valótlant és rosszat írnak férjemről. Én azonban az újságírókra nem haragszom. A politika mindenkinél nagyobb hatalom. ..
- Már este 10 óra, Eskütt Lajos azonban még nincs itthon.
- Ez napról-napra így van – mondja Esküttné,- Férjem kora reggel eltávozik és csak késő este tér haza.
- Minden idejét lefoglalja – fejezi be szavait Esküttné –ez az utálatos kiviteli panama.
