London, július 20.
Vasárnap a londoni konferencia albizottságainak munkája szünetelt. A delegátusok, akik szombat délután a wembley-i világkiállítást nézték meg, egyrészt MacDonald vendégei voltak Chaquersben, másrészük Lord Parmeer henley-i birtokára utazott. Megbízható helyről nyert értesülésem szerint MacDonald még Chequersbe utazása előtt találkozott Hughessel, az Egyesült Államok külügyi államtitkárával, aki ugyan váltig hangsulyozza, hogy az angol ügyvédkongresszusra jött és nem hivatalosan időzik Londonban, de kétségkívül döntő jelentőségű megbeszélést folytatott az angol miniszterelnökkel. A két államférfi több mint két óra hosszat tanácskozott egymással ésa konferencia összes kérdéseiben teljes egyetértésre jutattak.
Bár a tanácskozás tényét épp ugy, mint részleteit szigoruan titkolják, sikerült megtudnom, hogy MacDonald és Hughes a következőkben állapodtak meg:
A konferencia 1. tegyen eleget az amerikai bankárok követeléseinek: 2. tegyen eleget Németországnak és 3. elégítse ki Franciaországot.
Ezen megállapodások után egészen kétségtelen, hogy Amerika döntő szerepet vindikál magának a jóvátételi kérdés elintézésénél. Az amerikai delegátus tervbevett meghívása a Jóvátételi Bizottságba azt jelenti, hogy megszűnik Franciaország többsége és az fog történni, amit Anglia és Amerika együttesen akar.
Ha Amerika pénzt ad - Európa rekonstrukciója sikerülni fog
London, július 30.
Amerika érdeklődés a jóvátételi probléma iránt, egész háború utáni reparációs politikának egyik legfontosabb eseménye. Az, hogy Amerika hajtandó Európa rekonstrukciójához pénzt adni, a londoni konferencia egyik, de talán egyetlen biztató jele. Így kilátás lehet arra, hogy Európa rekonstrukciója lassanként meg fog valósulni.
