Lassanként minden mozilátogató előtt nyilvánvalóvá lesz az amerikai társadalmi drámák unalmas egyformasága, művészi értéktelensége, életábrázolásuk hazug és primitív romantikája. Az amerikai társadalmi dráma azonban, úgylátszik, magában Amerikában is bukófélben van. Erre mutat az európai írók, rendezők és színészek utóbbi években egyre fokozódó importja és erre mutat az is, hogy az újabb amerikai filmek elfordulnak a társadalmi drámától, hogy fantasztikus, mese és történelmi témákat keressenek feldolgozásra.
A történelmi filmnek, amely eddig európai, elsősorban német specialitás volt, első, inkább kivitelben, mint eredményben nagyobbszabású munkája a Robin Hood. Óriási építkezések; korhűen rekonstruált középkori várak, várudvarok, óriási tömegjelenetek: lovagi tornák, táborozó keresztes hadak: ezek a darab "monumentalitásának" külső megnyilvánulásai.
Igazi monumentális hatás azonban seholsem tud általuk kiváltódni, mert a nagy méretek mindig nagy tablókban vannak fotografálva, ami által ezek lekicsinyednek, a néptömeg pedig nyüzsgő legyek csoportozatává válik. Mennyivel igazibb monumentalitás alakulhatott volna, ha a rendező ezeket a nagy tablókat közeli képekre bontja, amelyekben a színészi játék, a mozdulatok kifejező ereje, plasztikája, a háttér architekturális kerete jól érvényesülhetek.
A főszereplő, Douglas Fairbanks, a darab első és második része között megismételte ugyanazt a metamorfózist, amelyet "Z, a fekete lovag"-ban produkált. Az a kontraszt azonban, ami ott helyénvaló, túlzottan, sokszor nevetségesen hatott a Robin Hood-ban. A nemes gróf, mint Robin Hood, úgy szökdécselt, mint egy csínyeinek örvendező iskolás fiú. Az erdei jelenetek nagy része, a várkastélyban lefolyt üldözések Zigoto-burleszkbe kívánkoztak.
A darab azonban mindvégig elevenen pergő volt, a jeleneteknek azzal az ügyes összeillesztésével, "megvágásával", amiben az amerikai rendezők felülmúlhatatlanok. Így végeredményben a Robin Hood még mindig sokkal többet ér, mint az amerikai filmprodukció 99 százalékos többsége, leszámítva a csúcspontot jelentő burleszkeket.
De ahhoz még nagyon sokat kell a giccsekre beállított szemű amerikai rendezőknek tanulni, hogy jó és igazán, szellemében is stílusos történelmi filmeket tudjanak alkotni.
Hevesy Iván
