Legtöbb vidéken már csak legfeljebb hirből ismerik a magyar juhot.
Pedig egész a mult század közepe tájáig mindenfelé legelészett még hazánk térségein s melyet a magyarok nyilván az őshazából hoztak még magukkal. Ennek a juhnak hoszú, durva gyapjuval fedett bőre szolgáltatta a bundákat, subákat, ennek a szőréből készültek a gubák, szürök.
De aztán behozták a jobb és finomabb gyapju merino-fajokat.
Ezek lassanként majdnem egészen kiszoritották a régi magyar juhot s ma már csak elvétve láthatni még imitt amott kisebb falkákban. A magyar juh külseje szép s hegyes csavarodott szarvaival, hoszzuszőrével tünik fel, a mellett igénytelen s jóval edzettebb, keményebb természetű, mint a merinó-birka azonfelül husa is jobb izű, mint emezé. A hol kisebb mértékben s nem annyira a gyapju, mint a hus kedveért űzik a juh-tenyésztést, ott még most is érdemes azon szép juhfaj tenyésztésével foglalkozni.