A baromfiak itatása
Hogy a baromfitenyésztés sikerrel járjon, annak egyik legfontosabb föltétele az, hogy a szárnyasoknak mindig, de különösen a meleg nyári időben tiszta, friss vizük legyen. A baromfi, a mint az ólból kiszabadul, azonnal vizet keres, s ha hozzájuthat, napjában húszszor is iszik.
Ha tisztátlan vizet kell innia, mindenféle betegséget kap.
Igy pl. a baromfi-korela gyakran, minden valószinűség szerint, csupán onnan származik, hogy a baromfi olyan vizet kénytelen inni, mely az istállóból folyik ki.
A tulságosan hideg viz a baromfit hirtelen lehüti és emésztési zavarokat okoz; a napon állott langyos viz pedig nem frissitő. Az esővizről tapasztalták, hogy az gyakran elcsapja a baromfi hasát. Ha a viz nem eléggé látszik tisztának s a baromfi közt betegségek kezdenek jelentkezni, tanácsolják az ivó felforralását, melyet aztán kihülés után kell a vályuba tölteni.
A tőgy kifejése
Rendkivül sokat tesz a tejelésre nézve, hogy jól vagy hiányosan eszközöljük-e a fejést.
S ha csak könnyedén bánunk a dologgal, akkor a legjobb fejős tehén is igen sokat elapad s hanyag fejéssel képesek vagyunk elrontani a legbővebb tejelő jószágot is.
Nagy mennyiségű tejet a tőgy csak ugy választ el, ha a fejés által elegendő hosszu ideig s elegendő erősen izgattatik.
Az, a ki a fejés közben nagyon csinján bánik a tőgygyel s abbahagyja a fejést, a mint egy kissé vékonyabb sugárban kezd a tej kiömleni, az sokat fejni bizonyára nem fog. S mégis azt látjuk, hogy legtöbb tehénistállóban a fejésnél senki fel nem ügyel s ha felügyel is, nem fektet sujt arra, hogyan, miként eszközöltetik a fejés.
Vadkajsziba a szilvát jó sikerrel lehet szemezni; mandula alanyba azonban csakis baraczk szemezhető sikerrel, mig a szilva oly rosszúl ered rajta, hogy nem érdemes vele vesződni.
Száritott sertéstrágyával még kevés kisérletet végeztek, a magyaróvári növényélettani állomás tapasztalatai szerint ez a trágya igen jó hatásu a homoki szőlőre.
Hogy festett-e a vörös bor, vagy természetes szinű, azt a következő egyszerű módon tudhatni meg:
Áztassunk be a gyanus borba egy darabka kenyérbelet s dobjuk azt tiszta vizbe. Ha festett a bor, a viz rögtön lilás-vörös szinű lesz, ha pedig természetes szinű a bor, akkor a viz előbb opálszerű homályos lesz s csak azután, vagy fél óra mulva szinesedik meg.
