A Sörház uccában minden csendes – Ekrazit és honfidal
Ott, ahol nemrégen még százfejű kórus kiáltott halált az ország legértékesebb, legjózanabb társadalmi rétegeinek egyikére-másikára, ott ahol nemrég még halálosztó parancsszavak hangzottak el olyanok ajkáról, akiket a háború utáni erkölcsi káosz a béke, a jogrend és a munka ellenségeivé tett, ott egyenlőre csend honol, oda behurcolkodott a fáradtság halk, ásító unalma.
A Sörház uccában minden csendes! A titokzatos, nagy, szürke palotára ráült a régi, híres belvárosi nyugalom s hetek alatt kilakoltatták onnan azt a könnyelmű és ellenszenves hangot, amely öt esztendőn keresztül fúrta be magát az ország zugaiba, hogy a könnyen hívők soraiban elvégezze munkáját. Igaz, nem önként való elhatározás tette csaknem lakatlanná ezt a sorházuccai telepet. A csendet, a lakatlanságot inkább kényszerítő körülmények idézték elő. Az ébredők mostani vezetősége nemrég határozta el magát arra, hogy az egész pesti szervezetet fokozatosan leépíti, annak működését tervszerűen elhanyagolja, nehogy kitegyék az egyesületet egy esetleges feloszlatás veszélyének. Annál erőteljesebben indulnak azonban neki a vidéki szervezésnek, ahol, mint mondani szokták, „nem fekszenek annyira a belügyminisztérium kirakatában”.
Kereskedő ifjak – Ébredő Magyarok
Ott kell kezdeni a dolgot, hogy a Sörház ucca régen elvesztette mára a romantikának azt a hatását, amellyel egykor még bírt, akkor, amikor az emberek nagysugarú ívben messze elkerülték még a táját is annak a saroknak, amely a Molnár ucca és Sörház ucca környékén fekszik.
Ugyanaz a ház az, ugyanaz a sarok, amely egyszer a Kereskedő Ifjak Egyesületének adott hajlékot. A magyar kereskedő ifjaknak azonban menniök kellett innen, kényszer útján, mert valahogy az a hír terjedt el róluk, hogy fiatal koponyájukban a haladásnak, a békének, a demokráciának gondolatait rejtegetik. Az ellentét valóban groteszk: a nagy szabad magyar jövőért lelkesedő kereskedő ifjak és az Ébredő Magyarok! Mit vétettek amazok és mit produkáltak ezek?
Az ébredők palotájának mélytorkú kapujában, jobban mondva kapuja mögött nem leselkedik többé tányérsapkás, izmos napos őr, a Hungária-szálló kapujában 1919-ben megszületett típus. A bejárat szabad, mondhatnám veszélytelen. A második kapu, belül, a vaspántos üvegajtó könnyen nyílik s az első impresszió: sötétség, kegyetlen sötétség.
Az ÉME székháza
Az ember tisztában van vele, hogy nem történelmi nevezetességű helyen jár, mégis valami ínyenckedés van abban, megnézni, végigjárni azt a sötét várat, melynek urai oly rengeteget beszéltettek magukról és az itt történtekről. Mert hogy itt nagy, szomorúan nagy történések indultak el, azt mindenki tudja a lapok rendőri és törvényszéki rovataiból. Legutóbbi etikett látogatásom óta egy kis változást történt a földszinten. Nem korszakalkotó. Csak a ruhatárt tolták egy kissé odább.
A lépcsőnél útban volt a hosszú pult, most átvitték a kapuval szemben lévő fal alá. Nincs itt egyéb, mint az, ami a fenti rajzon is található. Nagytakarítás lehetett csak s elvitték azt a hordót is a ruhatár mellől, amelyen hónapokkal ezelőtt megtalálták azt a bizonyos álbombát. Át kell menni egy kettős, boltozott, beépített kapufélen. Szemben széles üvegajtó, baloldalt falépcső visz fel az emeletre. Az ajtó a régi földszinti gyűlésterembe nyílik. Itt, ebben a kopár teremben tartották a nagygyűléseket, de itt voltak az első időben az u. n. ébredő bálok is, mert az Ébredőknek azelőtt itt-ott táncolni való kedvük is volt. Ebben a nagyteremben három-négy széken és a hatalmas faltükrön kívül nincs semmi. Három nagy ablak világítja meg ezt a termet, az egyetlen világos helyiséget a házban, amelyet legutóbb átvett irodai célokra a filmipari társaság. E szerint az ébredők ma már csak az első emeletet lakják.
Ahol Héjjas és Márffy legszívesebben tartózkodtak
Nem valami derűs képet nyújt az első emelet sem. A sötét folyosóról négy ajtó nyílik a különböző helyiségekbe. Menjünk csak sorjában végig ezeken a szobákon, amelyeknek rideg, nem éppen tiszta falairól a közelmúlt események hangulatának hűvös szele csap le az idegenre. Az első emelet baloldali ajtaja széles üvegszárnyas bejárat, amely hosszúkás, homályos előszobába nyílik. Az ajtóval szemben másik ajtó, rajta tábla: A Nemzeti Élet szerkesztősége.
Idebent tehát, úgy látszik, szerkesztéssel foglalkoznak az ébredők. Nem ismerek ilyen lapot, nyilván az olvasóközönség teljes kizárása mellett csinálják ezt az ujságot. Éppen szerkesztőségi óra lehet, mert mozgást hallok belülről.Most szerkesztik a Nemzeti Életet. Bekopogok. Nem hallhatták meg, mert valaki szavalni kezdett. És a szomszéd szobában, ahol a nemzetvédelmi osztag trónolt, osztogatta Gyulay az ekrazitos bombát. Ekrazit és honfidal.
A képünkön látható szerkesztőségi szoba nem látszik ugyan alkalmasnak nagyobb arányú tárgyalási helynek, mégis itt történt a legtöbb megbeszélés. Itt jöttek a kerületi egyesületek vezetői. Ebből a szobából vitte a híreket Márffy is a kilencedik kerületi fiókba…. Itt tartózkodott legszívesebben Héjjas Iván is s a társaság csak ritkán rándult át a folyosó jobboldali részébe, ahol a tulajdonképpeni tanács-és társalgóterem van. Persze, hiába kutatnánk itt u. n. kompromittáló akták, iratok, levelek után. Elvégre az Ébredő Magyarok Egyesülete belügyminiszteri engedéllyel jóváhagyott egyesület, ami mindenkor ki van téve az esetleges hatósági betekintésnek, s így érthető, hogy működése is úgy oszlik meg, hogy a felszínen történt dolgok alibit nyújtsanak minden váddal szemben. Márffyék és társaik nem hagytak itt aktákat, terveket, hiszen a felszín alatt tervezett és végrehajtott dolgok legnagyobbrészt magánlakásokban intéződtek el. Ennyivel tartoztak a bombamerénylők az egyesület hatóságilag jóváhagyó rendeletnek.
A szerkesztőségi szoba egyetlen szekrénye tele van aktákkal, ártatlan írásokkal, a vidéki osztályok jelentéseivel, olyan dolgokkal, melyekre a központban sem lehetnek nagyon kíváncsiak.
Ahonnan a választásokat „irányították”
Két oldalt a Nemzeti Élet szerkesztőségétől két keskeny szoba van, balra a főtitkári, jobbra a postások és távírászok szobája. Idejárnak a villamoskalauzok és váltóigazítók is. Azt azonban, hogy minek járnak ide, nem sikerült megtudnom. Ezekben a szobákban sincs semmi, ami emelkedettebb szellemre engedne következtetni. Két-három íróasztal, két-három szék. Aktaszekrény, s a falakon néhány agitációs plakát.
A folyosóról nyílik az ügyészi szoba is. Szemben a lépcsővel. Az ajtón fekete tábla, aranybetűk rajta: Ügyészség. Ez az egyesület ügyészének a szobája, Dánielé. A berendezés itt is szinte börtönszerű. Három ócska íróasztal, három nyűtt bőrfotel. Képet, szobrot itt sem látni. A falon az ébredők emlékezetes plakátja, néhány közéleti férfi aláírásával. Az ismert Zilahy ügy plakátja. A falban ablaknagyságú mélyedés, plakáttal teleragasztva. A szobának ablaka sincs.
Eckhardt székhelye
A nagy ridegségből, kopottságból leginkább ez a szoba emelkedik ki. Amióta Eckhardt Tibor vezeti az egyesület ügyeit, az ügyészségi helyiségben mahagónifa asztal áll. És a kiszolgált foteleket, úri garnitúra váltotta fel. Innen adták ki a parancsokat, hogy hány fejű osztag menjen ki x vagy y kerületbe, x vagy y nevű jelölt „támogatására”.
Az emelet jobboldali traktusán közös bejárattal három helyiség van: A tanácsterem, melyet üvegfal választ ketté. Az üvegfal mögött az egyesület pénztára van. Olyan, mint az óbudai postahivatal poros, sötét fülkéje. A tanácsteremből ajtó nyílik egy kis tárgyalószobába vagy társalgóba. Ezekben a szobákban is bőrfotelek és hosszú asztalok képezik az egyetlen díszt. A szürke falak csupaszok, üresek.
Amióta az alsó gyűléstermet átvette az egyik filmiroda, itt tartják a rendes közgyűléseket, választmányi üléseket, vezetőségi megbeszéléseket. Eckhardt, Prónay, Héjjas, Kiss. M. és az egyesület tisztikara, ha néha összejönnek, itt szabályszerű közgyűlést tartanak. Legutóbb különösen két problémát beszéltek meg itt: hogyan kellene az ébredők fősúlyát a vidékre áthelyezni. Itt főzték ki, az új alapszabályokat is, és itt beszélték meg, itt hordják össze az interpellációk anyagát is. Ilyformán ez a tanácsterem valóságos párthelyiséggé vált, rendes otthonává annak a kis csoportnak, amely a nemzetgyűlés egyik baloldali szektorában tolmácsolja a Sörház ucca ébresztő ideáit.
De üresek maguk az egyes helyiségek is. Kihalt tanyának látszik az egész, melynek lakói kétségtelenül kiábrándultak azokból a meddő jelzőkből, amelyekkel sikerült nem egy gyanútlan lelkesedőt abba a táborba terelni, amelyben helyet foglaltak az Erzsébetvárosi Kör, a Reviczky ucca és sok más merénylet elkövetői, irányítói, spiritus rektorai.
Tempi passati
Egy sok bajt okozó politikai és társadalmi megmozdulás kimulásának szimbóluma ez a lakatlanság, üresség. Emlékszünk arra, hogy egész tömegek lepték el egyszer ezt a házat. Akkor divat volt ébredőnek lenni. Ma elmúlt ez a divatés immár senki sem dicsekszik azzal, hogy valaha is a Sörház ucca tájékán járt.
Jó, hogy a divatok múlnak. És néhol a közbiztonság szempontjából is jó!