A hosszu háborus évek kötött forgalma, a tömeges bevonulások miatt megcsappant széntermelés egyrészről, a hadiüzemek és magángazdaságok nagy szénszükséglete másrészről, igen kedvező helyzetet teremtett a hazai bányavállalatok számára, amelyek a külföldi termelés versenyétől megszabadulva, egyeduralmi pozicióra tettek szert. A bányavállalatok alaposan ki is használták ezt a konjunkturát és hatalmas beruházások utján a széntermelés fokozására forditották.
Jött azonban a nagy változás, a gazdasági szabadságnak úgyszólván átmenet nélküli életbeléptetése, megkezdődött továbbá a felsősziléziai és a lengyel szénnek nagymértékü beözönlése is, aminek következtében a hazai bányavállalatok kénytelenek voltak uralkodói jogkörükből sokat engedve, udvarias kereskedőhöz illően a vevők megszerzésére és megtartására a konkurrenciával felvenni a versenyt.
Történt pedig ez a változás a hazai bányavállalatokra nézve igen kellemetlen időpontban, a szanálás idejében, amely iparban és kereskedelemben egyaránt nagy stagnációt idézett elő, az üzemek redukálása és az enyhe tél folytán csökkent a szénszükséglet is, az importőrök könnyebbnél-könnyebb feltételek mellett kinálták a szenet és igy a magyar bányák telepén a készletek napról-napra halmozódtak, mig végre a kisebb bányák kénytelenek voltak tárnáikat becsukni, a nagyobbak pedig a termelési napok számát ötre, később pedig négyre csökkentették.
Szinte önként adódott ilyen körülmények között a kartell tervének megvalósitása, amely a hazai bányavállalatokról leveszi a nagy gondot. A kartell gondolata már a szénbizottság megszünésének idejében is kisértett, mint azt annak idején meg is irtuk, majd pedig a gondolat testet öltött és a két örök ellenség, a Magyar Általános Kőszénbánya és a Salgótarjáni Kőszénbánya kart karba füzve kartellben fognak egymás mellett haladni.
A tatai bánya likvidálása soká már nem huzódhatik, mert a téglagyári üzemek, majd a gazdaságok nemsokára megkezdik üzemüket és ebből a tatai bányának is ki kell vennie a részét, mert a szezon elmulasztása pótolhatatlan veszteséget jelentene. Az ujra meginduló termelést azonban már csak a kartellszerződés alapján lehet majd elhelyezni.
Mint minden kartellt, a szénkartellt is károsnak tartjuk a magyar gazdasági életre, mert egészen bizonyos, hogy a termelési anarchia megszüntetésén kivül az árak emelésében is éreztetni fogja hatását. Kétségtelen azonban, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben ez a veszély nem nagyon fenyeget bennünket, nemcsak azért, mert a bányák képtelenek termelésüket elhelyezni, hanem azért is, mert a felsősziléziai szén alacsony ára fékezi a hazai vállalatokat akkor is, ha kartellben állanak.
Ma a szénpiac a tatai szénbánya sztrájkját meg sem érzi, mert a vállalatok örülnek, hogy a lekötött mennyiséget vis major miatt nem kell átvenniök.
A porosz bányák is elfogadnak minden árat az ipari szenükért, mert a szobafűtőszenet lényegesen jobb áron tudják értékesiteni, mint a hazai bányák és ezzel kárpótolják magukat az ipari szeneknél tett engedményekért.
A kormánynak azonban kötelessége figyelemmel kisérni a kartell müködését...
