Kétségbeejtő számadatok kerültek nyilvánosságra arról, hogy a munkanélküliség az utolsó hónapokban nemhogy csökkent volna, hanem állandóan, szinte a geometriai haladvány számarányaiban emelkedett. Különösen riasztók azok a statisztikai adatok, amelyek arról adnak számot, hogy az épitőiparban mennyire fokozódott a munkanélküliek száma.

A Magyarországi Épitőmunkások Országos Szövetségének kimutatása szerint a szövetség 22 ezer tagja közül nem kevesebb, mint 18 ezernek nincs munkája. 

Az lehetne az ellenvetés, hogy az itt felsorakoztatott számadatok tendenciózus beállitásban foglalkoznak a munkahiánnyal s a szakszervezet talán tulzottan állitja azt a közvélemény elé.

Ezzel szemben az állami munkaközvetitő hivatal jelentése szerint a munkaközvetitő fennállása óta, az elmult esztendő mutatja a legrosszabb esztendőt. Mig tavaly januárban 100 munkahelyre 180 munkaerő esett, addig 1924 decemberében 305-re rugott a munkakeresők száma. 

Kétségtelenül bizonyos, hogy ezen a sulyos helyzeten legbiztosabb módon az épitkezések meginditásával lehetne segiteni. Az épitőipar ugyanis sokoldalu szükségleténél fogva mozgásban tart 32 iparágat. Mi sem természetesebb, hogyha az általános és az egész országra kiterjedő épitkezés megindulna, akkor az összes munkanélküli ipari munkások foglalkoztathatók lennének.

Az ország vagyonosodásának legszebb korszaka arra az időre esik, amikor ugy Budapesten, mint a vidéki városokban egy a kormányzat által is támogatott épitkezési mozgalom indult meg. Sajnos erről ma már hasztalan elmélkednünk. Elmulasztottuk az inflációs időknek ezt az állam számára egyedül kedvező lehetőséget kihasználni. A bennünket környező államok a háborut követő időben mind nagyszabásu állami épitkezési programmot valósitottak meg.

De a magángazdaság is élt a jó alkalommal.
Azon időszak alatt, mig a márka békeparitásáról a mai hihetetlen mély pontra zuhant, a német gazdák ujjáépítették majorjaikat, a gyárak kibővitették üzemeiket és az állam a kislakások ezreit és ezreit épitette meg.

Mi ezt mind tétlenül néztük és nem okultunk.
Ami még helyrehozható lenne, azzal is késlekedünk. Ha az államnak a szanálás folytán való megkötöttségénél fogva nem állnak jelenleg rendelkezésére pénzforrások, keressünk ujakat s próbáljuk megmenteni a még menthetőt.