A gyáripar 16 millió, a kisipar 8 1/2 millió forgalmi adót fizet
A magántőkék és háztartási tartalékok elpusztulása s a fogyasztóképesség ijesztő mértékű csökkenése az összes termelőosztályok közül a kisipart érintette legsúlyosabban, mert a fogyasztóközönség túlnyomó nagy része a finomabb és fejlettebb ízlést kielégítő kézműipari cikkek használatáról az olcsóbb gyáripari cikkek használatára volt kénytelen áttérni, aminek következtében a kisipar foglalkoztatás nékül maradt.
A kispar nehéz gazdasági helyzete dacára a kormány még sem volt kellő kimélettel az adótörvények meghozatala alkalmával a kisexisztenciákkal szemben s a létminimumot is oly alacsonyan állapította meg, hogy a kisiparosok nagy része a kedvezményt nem élvezheti.
Emellett a kisiparosokra rótt adóbeszedési teendők a forgalmi adó ellenőrzésénél velük szemben tanusított zaklató eljárás, a könyvvezetési kötelezettség elrendelése s a kereseti és jövedelmi adónak a bevallások figyelmen kívül hagyásával történt kivetése is csak a kisipari exisztenciák helyzetének további rosszabbodását idézte elő.
Az Országos Kereskedő és Iparosszövetség évek óta sürgeti a kisipari kérdés megoldását, sőt a kisipar helyzetének a javítása céljából saját eszközeivel is mindent elkövet, a súlyos adóterheken azonban csak törvényhozási intézkedéssel lehet enyhíteni.
Éppen ezért követelte az OKISZ az adóstatisztika összeállítását, amely kétségtelenül igazolta volna, hogy a kisipar aránytalanul súlyos terheket visel.
A pénteki forgalmiadóankétnak egyik legmegdöbbentőbb eseménye kétségtelenül ennek az adóstatisztikának az előterjesztése volt, amely feltevésünket teljesen igazolta, a melyből kitünik, hogy akkor, amidőn forgalmi adóban Magyarország egész hatalmas gyáripara évi 16 millió koronát fizet, a kisipar adószolgáltatása 8 1/2 millió koronát tesz ki.
A fogyasztóközönségében megfogyatkozott, tőkeszegény és elerőtlenedett kisipar tehát ugyanannyi forgalmi adót fizet, amennyi az összes külföldi import után folyik be.
Ezek az adatok nemcsak az ipari érdekeltséget fogják megdöbbenteni, hanem gondolkozásra késztették magát a pénzügyminisztert is, aki ezen adatok hallatára nem habozott kijelenteni, hogy ez az adózási aránytalanság fenn nem tartható s ezen a megalkotandó reform keretében segíteni fog.
A kisipar köszönettel nyugtázza ezt a jóakaratu igéretet, s most már kiváncsian várjuk, hogy az adóstatisztikai felvételek további adatait is hozzák nyilvánosságra, amelyekből kétségtelenül és végre hitelesen kimutatható lesz, hogy az ország terhei mily arányban oszlanak meg az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság között.
Azt hisszük, ezeknek az adatoknak a világánál az egyes termelő osztályok gazdasági jelentőségének a megitélésében nagy eltolódások fognak bekövetkezni.
