A szem betegségei között a különböző hályogok elég gyakoriak és nagy figyelmet érdemelnek. A laikus közönség mindenfajta szembetegséget szeret „hályog” névvel jelölni és emiatt annyira összezavarja a különböző szembajokat, hogy e sorok minden olvasónak csak hasznára válhatnak, mert ily módon tisztába jönnek a hályog fogalmával és nem egyszer elkerülhetik a végveszedelmet, ha az orvosi beavatkozást idejekorán igénybe veszik.

A laikus közönség négyféle hályogot ismer és különböztet meg, u. m.: fehér, szürke, zöld és fekete hályogot. Hogy ezen elnevezéseket kellőleg megértsük, fel kell említenem a szem bonctanából, hogy a szemteke mellső hártyája a szaruhártya, mely rendes körülmények között átlátszó, fénylő és rajta minden tárgy szabályosan visszatükröződik.

Ha a szaruhártyán egy genyes folyamat zajlott le, vagy az megsérült, a fekély vagy seb helyét egy idegen szövet, azaz héj foglalja el, melynek nincsen meg az emlitett hártya fénytörő képessége, a sugarakat át nem bocsátja s a szaruhártya felülete homályos, átlátszatlan fehér lesz. A fehérség mineműsége a heges elváltozás nagyságától, kiterjedéséből függ: annál fehérebb, minél mélyebbre terjed, annál átlátszóbb, minél felületesebb.

Fehér hályognak tehát a szaruhártya heges elváltozásait nevezik: a tudományban mindig szaruhártyafoltokról, hegekről, benőtt hegekről szólunk, utóbbiról azon esetben, midőn a hegbe a szivárványhártya is belenőtt.

Az ilyen fehér hályog, azaz szaruhártya-foltok gyógyítása, felderítése vagy eltüntetése nehezen sikerül, de különböző gyógymódok segélyével gyermekeknél elérhető, ha az mélyre nem terjed. A hártyát lehúzni, azaz az átlátszatlan homályos részt a szaruhártyaból kimetszeni nem lehet. A heget kinai tussal megfesthetjük, vagy szemüveg segélyével, esetleg műtéttel a távoli vagy közeli látást némileg javíthatjuk.